31. nap - Arzúa

Reggel megkeltem fél 7 után, letoltam a reggeli rutint, bevettem egy Cataflamot, ettem is valamit, aztán elindultam. Nem vettem rohanósra a figurát éreztem a lábamat. Mielőtt kiértem a városból Tracy és csapata utolért. Beszélgettem vele egy darabon, neki is és sok más embertől is hallom, hogy igazából az utolsó 100-on az esti részeg, üvöltöző spanyolok, meg a szintén üvöltöző, mindent csapkodó diákok a legnagyobb probléma. Úgy általában véve szerintem senki sincs jó véleménnyel az itteniekről. Egy olasz pár ma például rászólt egy 8 fős fiúcsoportra, hogy a boomboxból bömbölő zenét az erdő közepén legyenek szívesek lehalkítani. Nekem személyes tapasztalat, hogy volt egy csávó, aki szintén az erdő közepén ordítva kommunikált az 50 méterre lévő random spanyol emberekhez kilométereken át. Szerintem nem véletlen, hogy nem nagyon ismerkedünk spanyol emberekkel, angolul, nagyon ritka kivételtől eltekintve nem beszélnek.

Megálltam egy helyen, ahol találkoztam a belgákkal, ott ettem egy sajttortát. Addig éreztem a lábam, de nem volt vészes, csak a paprikakrém kezdte lemarni a bőrömet, rendesen égetett. Most vagy mozgás hatására jobban aktiválódik vagy ahogy sétálok, kidörzsölöm a zoknival a bőrömet. Elindultam ismét, nem akartam megállni, csak kb. 5-6 km-rel a vége előtt, akkor ebédelni egyet, majd valahogy túlélni a végét. Így is lett, csak előtte elkezdett megint fájni, a lejtmenetek elég szarok voltak és volt belőle elég sok a szakaszon sajnos. Közben beszélgettem egy német fiatal sráccal, azt hittem, hogy Saint Jeanból indult, de kiderült, hogy ő is, mint a legtöbb ember Sarriából. Ja és a szálláson tudtam meg, hogy a szakasz közben, Melidében egy másik út is becsatlakozik, a Camino Primitivo, így onnan is jönnek emberek, nemcsak a sarriai turisták özönlik el az utat, illetve a keményebb, de ennél is szebb Norte Camino meg itt ér össze Arzúában. Szóval beértem Melidébe, onnan már sántítottam egészen az ebédig, kb. két órán keresztül, hiába vettem be egy Cataflamot megint, nem akart használni. Az ebédhez vezető út szerencsére emelkedett így, azzal nem volt probléma. Bevágtam egy sört is a kaja mellé és szerintem meghajtotta a gyógyszert, mert utána sokkal jobb lett a lefelemenet is. Az utolsó pár km eseménytelen volt. Melide után elértem az 50-es kilometerkövet, majd következett a 40-es. Eddig jöttem 750-et és 40 alatt vagyok. Azért ez elég jó érzés, emlékszem még Roncesvallesben láttam a szállásnal 765-ös számot és akkor éppen Jimmynek mondtam, hogy az egy brutális szám. Most meg itt vagyok 40 km-re. Mintha Veszprémből átsétálnék Székesfehérvárra holnap, ennyi van csak hátra. Asszem büszke vagyok magamra :D. Viszont kicsit szomorú is vagyok, sajnos ez olyan lehet, mint a maraton. Amikor befejezed, akkor többet nem akarsz rá gondolni, aztán rá egy héttel már foglalod a következő versenyre a helyedet. Hazaérve tuti megkönnyebbülés lesz a saját ágyamban feküdni, normálisan zuhanyozni, nem 10 másik emberrel egy szobában aludni, de jön majd a pont, amikor elkezdem tervezni a következőt. Mert a nehézségek, a problémák ellenére hatalmas élmény itt lenni, mindenkinek csak ajánlani tudom. Sok mindenre megtanít, remek embereket ismerhetsz meg a világ minden tájáról és gyönyörű az egész. A hegyek, a rohanó patakok, a hatalmas folyók, a vibráló városok, a kietlen tájak, a kilátás 1500 méterről, minden településen a templomok, katedrálisok. Sokáig nem fogtam fel, hogy itt vagyok, aztán most meg egy szakasz lezárul holnap. Érzelmi hullámvasút az egész, vannak szar napok, vannak nagyon jó napok, de napokon belül is sokszor megélsz mindent. Ahogy közeledik a cél, rádöbbensz, hogy meg tudod csinálni és nem is akkora kihívás, mint amekkorának hitted előtte. Csak sétálni kell, nem nagy tudomány...

97 euro: 5 euro reggeli, 7 euro masodik reggeli, 13 euro ebéd, 20 euro szállás, 21 euro zokni+kompressziós lábszárizé, 7 euro sör+kv, 24 euro vacsi