1. szakasz - Roncesvalles 25 km

A mai nap elég hardcore volt, majdnem minden csapadékban volt részem, anya ezután ne olvasd szerintem... na jó csak viccelek.

Ja és innen is nagyon boldog 60. szülinapot kívánok!

Az előző este elég hányattatott volt, megérkeztem a szállásra és a házigazdám részeg volt, de úgy eléggé. Kínált szendviccsel, majd utána én elkezdtem készülődni, 10 perc múlva csengettek és megjelent egy random csávó, akivel fél 2-ig tolták még a bulit a szomszéd szobában, hangosan beszélgettek, 10 percig csörögtek a tányérokkal, szólt a zene. Ilyenkor az ember eléggé ideges lesz és azért sem tud már elaludni. Aztán egyszer csak vége lett. Elaludtam.

Reggel viszonylag gyors volt az indulás előtti készülődés. Aztán kiléptem az ajtón és találkoztam a tegnapi ismerőssel, aki csak az első szállásig ment ma. A szakaszon kb 1500 méter szintet kellett letudni. Fel kellett mászni 1400 méterre, aztán meg lerohanni Roncesvallesbe. Beszélgettünk, közben megkezdtük a hegymenetet. Nagyon szép volt, ahogy emelkedtünk a táj fölé, elég jó tempoban mentünk, 2 óra alatt fel is értünk Orissonba. Ott ittam egy kv-t meg ettem egy picit, mert a reggeli kimaradt. Aztán elbúcsúztunk. Az itiner szerint túl voltunk a nehezén, legalábbis én így értelmeztem. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. 700-on voltunk, amikor elváltunk és azt gondoltam, hogy idáig mentünk meredeken  aztán onnantól mászunk még, de hosszú kilométereken keresztül. Na nem így volt, ugyanolyan meredek volt, mint előtte, ráadásul a szél is elkezdett fújni úgy, hogy majdnem levitt az útról. Közben csináltam jópár képet, nagyon szép volt a táj. Az ekkor megjelenő viharfelhők nem tettek boldoggá, de gondoltam, csak beérek a vihar előtt. Felértem egy kis beugróba, ahol kint állt egy árus, sokan voltunk, megpihentem ott, aztán tovább, ekkor már magasabban voltam, mint egész Magyarország. Elindultam és azt vettem észre, hogy a mászást rosszabbul bírom, mint előtte. Valszeg a magasság miatt. Elmentünk egy kereszt mellett, és onnantól az addigi aszfaltot felváltotta a kitaposott ösvény.

Itt kezdtem érezni először, hogy fogytán vagyok levegővel, a pulzusom meg 165 körüli. Innentől az összes felfele menet megerőltető lett, és a hegy csak nem akart elfogyni. Ami viszont nyugtalanító volt, hogy a vállam elkezdett fájni a teher alatt, és volt hátra még 3 óra... aztán egyszercsak átértünk Spanyolországba, a következő 5 hetem hazájába. Ettől a ponttól felgyorsultak az események. Az előzö megállón feltettem a zsákra az esőhuzatot, viszont az esőcuccokat nem vettem ki, gondoltam csak megúszom. Na ilyen hibát ti ne csináljatok... :D

Először csak szitált, majd szakadt, végül átváltott jégesőbe, itt kicsit ki volt a mindenem, mert továbbra is felfele mentem. Elkezdett dörögni, villámlani körülöttünk. A túrabotom karbon, szerintem ez vonzza a bajt ilyenkor. Szedtem a lábamat a szakadó esőben. Itt már egyáltalán nem fájt a vállam... aztán egyszercsak meglett a hegytető, onnantól indult a térdgyilkos ereszkedés. Nem nagyon volt ezen a szakaszon egyenes. Szerencsére egy erdőben ereszkedtünk, így az valamit felfogott az esőből. Egyszer valahol mellettünk csapott be, ott azért elég rendesen beszartam, nem egy vidám dolog viharban kopasz hegyre felmászni.

Na de megérkeztem sikeresen a szállásra, ahol egy röpke 40 percet kelett várni a becheckre, mint kiderült ez a hét a legdurvább, Santa semana, szent hét van itt, és nagyon sokan indulnak el. Ezt amúgy az egész szakaszon tapasztaltam. Kék túrán volt olyan szakasz, hogy nem találkoztunk senkivel egész nap, itt mindig volt előtted meg mögötted is egy-egy ember kb. 50 méterre. A becheck után felmentem a helyemre, nemrég felújított tömegszállás, asszem 3 olasszal vagyok egy fakkban. Itt bénáztam egy sort, kipakoltam, bepakoltam, nagynehezn összeszedtem a zuhanyzós cuccot, és már csak egy forró zuhanyra vágytam. Hát ebből jéghideg lett, elfogyott a melegvíz, nem bírja a rendszer. Visszamentem az ágyamhoz, majd csináltam egy rögtönzött ruhaszárítót, elmosogattam az ivózsákot, és most pihizem a vacsiig.

A vacsi elég jó hangulatban telt. Volt az asztalnál egy nagyobb koreai társaság, az egyikkel meg is beszéltük Zubiriben, a következőn megállón egy helyen lesz a szállás, mert ugyanoda foglaltunk előzetesen. De voltak olaszok, a fakktársaim, volt egy tajvani, meg egy hong-kong srác is. Megtanítottak a koreai egészségedre, én már kevesebb sikerrel adtam át ezt a tudást, nem is tudom miért... (koreai Tak, angol cheers, orosz nazdarovje, magyar egesede, egeseggedre, egeszblablabla). Majd megtanultam, ha én öntök egy ázsiainak, akkor meg kell várnom, míg két kézzel felemeli a poharát. Lehet bunkó vagyok, de nem tudtam. Ezután beültünk a zarándok áldásra a templomba. Nem vagyok vallásos, de meg szerettem volna nézni. Összességében még mindig jó itt lenni :).

46 euro: kv 2, Orisson 11, kóla 3, szállás 15, vacsi 14 (ezek előre voltak foglalva)