30. nap - Palais de Rei

30 napja úton. Durva... Az első szakaszra tisztán emlékszem, meg az érzéseimre is. Felszabadult boldogság volt. Mára ez átalakult, az eső miatt bosszúsabb meg fáradtabb vagyok, a tömeg miatt mihamarabb el akarom érni Santiagot, viszont a lábam kezdi feladni a harcot, illetve a fáradtság meg teljesen elnyom. A kimerültség miatt hiába horkolt ordítva a brazil faszi, el tudtam aludni, remélem visszaadtam neki valamit :D. Reggel megkeltem és az éjjel kirakott cuccaim ugyanolyan vizesek voltak, mint tegnap este, lementem beraktam a szárítóba őket egy félórás programra. Majd megreggeliztem, bevágtam egy fél bagettet, nem azért mert ízlett, hanem mert kellett az energia. Utána elindultunk Pilarékkal, de egy 2 km után elindultam nem szándékosan csak gondoltam megelőzöm azt a pár embert előttem. Majd ebből a párból tucat lett, aztán egy század, majd komplett horda... k**va sokan voltak, az út egy komplett emberkígyó lett vagy 10 km hosszan. Egy idő után elővettem a fülesem és beraktam punk zenét és csak száguldottam az emberek mellet, aki nem állt félre, azt fellöktem. Na jó nem, de felmerültek bennem ilyen képek. Volt olyan szitu, hogy 10 spanyol diákot 500 méteren kesresztül követtem, mert nem tudtam megelőzni őket. Reggel írt Brandy, hogy ők béreltek egy 2 szobás apartmant Melidében. Ők tegnap egy 5-tel többet mentek, de nekik is 35 km lett a mai szakasz, nekem 40 lett volna. Kicsit őket is üldöztem, mert ha velük tartok és ma letudom a 40-et, akkor nem az utolsó nap kell. De sajnos túltoltam.

Tegnap nap végén éreztem, hogy valami nem jó, majd ma is elkezdett fájni a lábam az elején, de nem vettem komolyan. Gondoltam elmúlik a szakasz közben, hát sajnos egyre rosszabb lett. A lefele meneteket egy idő után eléggé megéreztem, aztán a felfelét, majd már mindegy volt. 20-at elértük, ahol megettem egy hambit, Brandy meghívott, majd vissza kell hívnom, szóljatok. Ott még azt mondtam, hogy persze valahogy kibirom ezt a maradék 20-at, aztán amikor elindultunk, akkor gyorsan megváltozott a véleményem. Egyrészt már csak 4 km volt hátra a bérelt helyemig, másrészt bicegtem elég erősen, harmadrészt pihentetni akartam a lábamat. Ha továbbmentem volna, akkor kb 7-re értem volna oda és holnapra is 33 lenne, így megállapodtam itt. Lezuhiztam, majd bekentem két kenőccsel, az egyik elvileg ultradurva, leégeti a bőrt a lábadról, hát elmaradt a nagy hatás, de remélem használni fog. Annyira ki vagyok merülve, hogy délután spontán bealudtam az ágyon, nem nagyon szoktam ilyet csinálni.

Kimentem utána kajálni, de nem volt semmi nyitva, így visszajöttem az albergueba egy pohár borra. Aztán kinéztem egy helyet, ahova beültem, de valaki ordibált hátulról. Bram ült egy asztalnál, Joosttal, Charlotte-tal, Jeanne-nal, Jimmyvel meg egy tajvani sráccal, sajnos nem tudom a nevét, elfelejtettem. A hangulat megint adott lett, próbalok kapcsolódni, meg felvenni a fonalat, de mire megfogalmazok egy mondatot angolul, 3 témával arrébb tartunk. De így is élveztem a társaságot, utána megbélyegeztek egy húsboltban, ami előtt ittak az emberek... aztán még egy üveg bort felhajtottunk 6-an. Sok érdekes téma előfordul, de soha nem ragadnak le egynél, pörög a beszélgetés, de nem vesznek el a részletekben és teljesen spontán jönnek a dolgok, amit nem teljesen értek, mert én vagy a másik mondanivalójára koncentrálok vagy arra, hogy mit fogok válaszolni. Bram meg csípőből szórja a mély filozófiai témákat, miközben hallgat téged, mert betol azonnal egy random poént válaszként. Asszem talán a nyelvtudásbeli különbség, ami elsősorban ezt okozza, elég szar az angolom a többiekhez képest sajnos.

71 euro: 4 euro reggeli, 4 euro kv+aquarius, 15 euro szállás, 8 euro bor, 30 euro vacsi, 7 euro üveg bor a többiekkel, 3 euro sör a szálláson