23. nap - Foncebadón

Hányatatott volt az éjszaka, nem nagyon tudtam aludni. A szokásos horkolás, 5 felől, volt aki ordítva, aztán reggel fél 5-kor meg kelnek az első távozók, onnantól meg a zörgés. Elkészülődtem reggel, de sokat vártam a többiekre, így csak 8 után indultunk, aztán megálltunk rögtön egy kávézóban. Holnap valszeg nem csinálom ezt, mert mosnom kell megint. A városból kifele bementünk még egy templomba, ahol a csapat egyik fele lemaradt. Ők megnézték, hogy hogyan készítik a templomban lévő mozaik padlót, biztos érdekes lehet, de vagy két órával később értek be, nekik volt foglalásuk, nekem nem.

A városból elindulva elkezdett emelkedni az út, ma 800-ról mentünk fel 1400-ra és itt is alszunk. Lassan emelkedett szinte az egész szakaszon, nem volt megerőltető. Az első kávézónál beért minket Patrik és még egy olasz srác (Andrea talán), így öten mentünk tovább Nicolával és Brandyvel. A rossz este miatt nekem eléggé lemerült a duracell, így nem voltam túl aktív beszélgetőpartner. Majd egy ponton ott is hagytam Brandyéket a két olasszal együtt, így mentünk fel hárman a tetőre, a vége kicsit meredekebb lett, de így sem érte el sok kéktúrás szakasz emelkedőit. Hátranézve nagyon szép kilátás tárult elénk, megérte feljönni. Ja és végérvényesen elhagytuk a Mesetát, de magunk mögött csak azt láttuk, teljesen sík magasalföld. Kb. 5 óra magasságában elértük a települést, ahol nem nagyon van állandó lakos, csak albergue-k bárok, meg egy pizzázó. Az egyik ilyen bárban Florentint pillantottam meg, bementem, de nincs ágy. Jöttek velünk szemben emberek, akik mondták, hogy a donativoban sincsen, bementünk még egy helyre, ahol szintén nem volt hely. Kezdtem már látni a szemeim előtt, hogy elrontottam és gyalogolhatunk még 11 km-t, de szerencsére a következő helyen 15 euróért egy egész jó helyet sikerült lőni, 4 ágyas bungalló, pont három hely van, Patrik fent szeret aludni, így tökéletes elosztásban én kaptam egy lenti ágyat.

Zuhany után kimentünk a helyi pizzázóba, amit még az olaszok is elfogadtak, ízlett nekik is. Jó volt a hangulat, ott voltunk vagy 10-15-en, majd visszaérve láttam, hogy a sarokban sörözik Gyuri és István, ugyanazon a helyen szálltunk meg. Leültem melléjük még egy körre és megfejtettük fáregen az élet nagy problémáit. Elmesélték az életüket, miért vannak itt, majd én is ugyanezt tettem.

Viszont a zuhanyban vettem észre, hogy elhagytam az első dolgot a Caminon. Sajnos Astorgában maradt a kis szappanos dobozom a szappanommal. Az utóbbit nem sajnálom, mert szárította eléggé a bőröm, meg fogytán is volt, de a doboz kicsit más, mert így egy uzsonnástasakban tárolom a mosakodószert. Már-már azt hittem, hogy én a kevesek egyike leszek, akik semmit nem hagynak el, de nem sajnos. Ez van, ti ne legyetek ilyen bénák.

71 euro: 11 euro csoki, 9 euro ebéd, 15 euro szállás, 8 euro happy hour sör, 23,5 pizzázó, 4,5 euró sör Gyuriékkal