22. nap - Astorga

Ma reggelre kicsit kevesebbet aludtam, sokat forgolódtam az éjjel. Mellettem egy amerikai idősebb faszi aludt Kaliforniából, félálomban azt halucináltam, hogy ő egy híres színész, azért volt vacsorakor annyira ismerős az arca. Reggel elég kómásan készülődtem, csak 8-kor indultam el, de úgy estem ki az ajtón, mert egyik kezemben a táska a másikkal az ajtó mögött lévő rojtfüggönyt hessegettem, de nem láttam, hogy van egy lépcsőfok kifele... Elindultam, az első falu 2 km-re volt, ahol az egyik kávézónál megláttam a majdnem összes eddigi magyar pilgrimet. Éppen fotót csináltak, megláttak, így csinálhattunk mégegyet. Klaudia előrement, én bementem egy kávéért, majd Florentinnel és Matyi elindultunk. Nekem csak 14 km volt hátra Astorgáig, a többiek előrébb szállnak meg. Beszélgettünk sokat az út során, majd beértünk egy adományokon működő önkiszolgáló büfébe. Volt minden, ahogy a képeken is látszik, de a fő atrakció egy focizó kutya volt, aki nem egyszerűen visszahozta a labdát, hanem paszolgatni is tudtál vele, az orrával "visszarúgta" a lasztit. Ott eltöltöttünk egy kb. fél órát, közben egy francia manusz énekelt valami szép francia dalt a Caminóról, random hely random dolgokkal, random emberekkel. Hiába turistás már az egész sokak szerint, annyi ilyen kis élmény van az út során, hogy nem tudsz vele betelni. Ott megint önfeledt voltam, mintha ide tartoznék, mintha egy nagy organikus valami részese lennék, és ez az organikus valami sokszor ad az egyedeinek egy kis dolgot, amire éppen szükségük van. Florentin például két napja gondolta magában, de jó lenne focizni egyet, erre itt rugdalja a labdát három férfi meg egy kutya. Florentin mondatára megvilágosodtam én is, mert átéltem hasonlót, csak nem vettem észre. Kicsit magam alatt voltam pár napja, mert nem tudok az anyanyelvemen beszélni, majd betérünk egy bárba, ahol egy magyar csaj a felszolgáló. Utána nap találkozom Gyurival és Istvánnal, majd rá két napra Matyi ott ül egy asztallal odébb, tegnap még két magyar. Erre szokták azt mondani, hogy az út megadja, amire szükséged van. Erre így utólag jöttem rá.

Gyorsan eltelt a hátralévő pár km, odaértünk Astorgába. Én elfoglaltam a szállást, a többeik addig bevártak egy kávézóban. Majd Matyitól búcsúztam el először, de valszeg egy nappal ér be előttem, így ott még egy sört megiszunk. Utána hosszan beszélgettem Florentinnel, miért van itt, hogy alakult az élete. Gyakran vadkempingezik, előtte semmi ilyesmit nem csinált, de simán feltalálja magát. Találkoztam még Istvánékkal, majd egy ausztrál csajjal, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, de utoljára Burgosban találkoztunk. Megbeszéltük a tapasztalatokat, aztán visszajöttem zuhanyozni.

Bementem, vettem magamnak egy kesztyűt meg egy sapkát, majd a többiek is megérkeztek, főztünk ma is, illetve ők főztek. Én max darabolok ilyenkor vagy mosogatok, nem akarok az olaszok főzésébe beleszólni. Finomat csinálnak, meg egészséges is, így jól járok ilyenkor. Összetakarítottunk, de bőven 10 után volt, elvikeg 10-kor már ágyban kellene lenni... holnap Foncebadon, van egy jó pizzázó, meg 1400 méter magasan alszunk, 25 km csak 500 szinttel, Kevin írt, hogy rohadt szép lesz, szóval várom már a Meseta után.

124,5 euro: 5 euro reggeli, 5 euro kávé+narancslé, 5 euro adomány második reggeli, 7 euro szállás, 9,5 euro pilgrim menü, 5 euro Guiness Gyuriékkal, 77 euro sapka+kesztyű, 11 euro bevásárlás