19. nap - León

Ma se nagyon lehetett panasz az alvásrsa, bár fél 6 óta fent vagyok, most van 23.50. Nem írom le, mert szerintem már tudjátok, a napi reggeli rutint sikeresen abszolváltam. Elindultunk négyen, Matyi, Nicola, Brandy meg én. Tegnap már nézegettem, de ma reggelre tudatosult bennem, hogy itt ma ronggyá ázunk, de úgy rendesen. Amikor kiléptem az albergue ajtón, akkor a szél csapott pofán először, majd szépen elkezdett csöpörögni, majd szakadni. Először bal oldalról kaptuk, a másik oldalam száraz volt, aztán már mindegy lett. A cipőm bírta a legtovább, de végül az is feladta a harcot. Az elvileg esőcuccok úgy leszerepeltek, hogy csak na. Az első órát még morbid módon élveztem is. Úgy voltam vele, hogy ezért vagyok itt, ezt is meg kell tapasztalni. Aztán a második órától már fáztam is, úgyhogy nem volt annyira kellemes ebben az időben sétálni. Egyszercsak madárcsicsergést hallottam, ezt egy jó jelnek vettem és tényleg alább is hagyott az eső, viszont ekkor meg a szél erősödött fel megint. Az nem olyan rossz amúgy, ha csurom vizes vagy, mert gyorsabban száradsz, de ekkor még esett.

Aztán végre megláttuk az aznapi első falut, 13 km után és be is mentünk egy kávézóba. Bent levettem a vízhatlan kabátot, alatta a poló tök vizes... elég sok ember volt, de magyarok lettek a legtöbben, mert két idősebb honfitárs is éppen itt szárítgatta magát (István és György). Majd beért a gitáros emberke is, akit még 17. napon láttam először. Mint kiderült ő kint alszik a szabad ég alatt, és mondta, hogy ez ilyenkor nagyon-nagy szívás. Hát, mondom elhiszem. Kérdezte honnan jöttem. Mondom Hungary, erre ő, ááá Bjudapeszt, majd megszólal "Micsinálsz? Fúúj" :D. Itt azért eléggé meglepődtünk meg elkezdtünk röhögni. Nem tudom meddig, de sokat lakott pesten, volt egy magyar barátnője, aki kutyasétáltatás közben mondta sokat ezt és megtanulta. De tudta az összes köszönést, a hét napjait, meg pár random szót. Egyből hozzátette, hogy nehéz a magyar nyelv és őrültek vagyunk. Közben kisütött a nap, visszavettem a vizes cuccokat, aztán elindultunk, Nicoláékat hátrahagytuk, kicsit még szárítkóztak.

Egy autópálya felüljárónál utolértük a gitáros fószert megint, aki elkezdte dúdolni a tavaszi szél vizet áraszt népdalt, elég szürrealis volt, majd a felüljárón Matyi integetett az elhaladó kocsiknak, egy kamionos visszakürtölt egy jó nagyot neki. Nemsokkal később már Mansilla de Las Mulasban voltunk, ahol én megint megálltam, bevártam Brandyt és Nicolat egy kávézóban, Matyi továbbment. Ekkor lett meg a fele a szakasznak, úgyhogy megittam egy sört, meg ettem egyet, mire végeztem megérkeztek a társak, de ők csak 6 km-t mentek ma tovább, szóval pár mondat után búcsúztunk, majd Leonban bevárom őket.

Ezután csak mentem, nem álltam meg sehol 20 km-en keresztül. Sajnos a fülesem lemerült, így eléggé unalmas volt a menetelés, ráadásul a táj is ronda volt. Főútvonal mellett, majd autopályák mellett haladtam, két ronda falun keresztülmentem, aztán León ipari külvárosa várt rám, otthon a házgyárihoz tudom hasonlítani Veszprémben.

Ja azt elfelejtettem mondani, de kivettem egy airbnb-t itt erre a két napra még tegnap éjjel, de a tulaj sokáig elfelejtette visszaigazolni, úgyhogy nem tudtam lesz-e szállás. Majd Mansilla után nem sokkal megjött az sms-s, hogy oké, mehetek oda, csak mivel dolgozik az illettő, ezért leadja a kulcsot egy 15 percre lévő kávézóban, ami nem a szállás előtt, hanem után van. Szóval oda 15 perc, vissza 15 perc, plusz félóra még.

Beértem a városba, ahol fájt már mindenem. A talpam, a vádlim, a térdeim, a vállam, szóval nem volt kellemes az utolsó 5 km plusz az a fél óra. Egyszercsak megláttam egy Löwen feliratú kavézót és el kellett gondolkoznom, hogy milyen országban vagyok most. Megtaláltam a szállást, ledobtam a cuccomat, levettem a zoknit és a talpam hófehér volt, úgy nézett ki, mint egy ázott zsemle. Iszonyúan fázott a hideg kőpadlón. Itt kád van, így csak beültem és folyattam rá a forró vizet. Majd pihentem egyet.

Fél 8-ra beszéltünk meg Kevinnel és Onnoval egy találkozót. A mesetán egy napot rájukvertem, így utolértem őket, de csak erre a pár pillanatra, mert reggel mennek tovább. Ugyanebben az utcában van az albergue is, ahol megszálltak. Szóval kiléptem az ajtón és meg is pillantottam őket, ők is engem, mondták, hogy látszik rajtam, hogy eléggé odavagyok :D. Onno az előző két napot átugrotta, előrejött vonattal Leonba, de holnap folytatja ő is, bekezd egy 30 plusszal. Megittunk az itteni téren pár sört, beszélgettünk, ki hogy élte meg az elmúlt napokat, milyen anbivalens a meseta (az eleje gyönyörű, a többi dögunalom), hol ért minket az áramszünet, fel tudjuk-e sorolni, melyik településeken aludtunk. Majd Onnotól elköszöntem elment lefeküdni aludni, Kevinnel maradtunk ketten. Elmesélte az elmúlt 17 hónapját onnantól kezdve, hogy felmondott, sokat volt az Azovi-szigeteken, ahova a Camino után visszamegy, volt Ecuadorban elvonuláson, aztán Peruba átment, élt egy picit Dél-Franciaországban, majd megcsinálta a Via Podiensis Caminot Le-Puy-En-Valey-ből, ami Saint Jean Pied du Porttól kb. 750 km gyalog. Aztán volt Ausztriában, Magyarországon futólag és Bulgáriában lakott pár hónapot és most itt van a francia Caminon. Elkezdett apadni a bankszámláján a pénz, így be kell fejeznie ezt az életet és le kell telepednie. Még nem tudja mit fog csinálni, de nem kételkedik abban, hogy talál valamit, csak ilyet még nem érzett, hogy fenyegeti egy ilyen pénznélküliség. Eldumáltuk az időt fél 10 lett, úgyhogy elköszöntünk, barátok lettünk itt a Caminon, nem egy átlagos srác, de mondta, hogy én sem vagyok az. Ez jó érzés, amikor ilyen emberek, akik bejárták a fél világot, tök mélyenszántó gondolataik vannak, azt mondják rólad, hogy én is közéjük tartozom. A végén megbeszéltük, hogy ha bármelyikőnk a másik hazájában jár, akkor keressük egymást.

Ezután megkerestem Bramet, aki itt lakik már két napja és az a hobbija itt, hogy véletlen utcai szerenádokba, csoportos spontán rendezvényekbe botlik. Vele elindultunk kicsit tapas-sörözni, de csak 2 ilyen bárig jutottunk, mert fáradt voltam. Brammel is sokat beszélgettünk, ő szovtverfejlesztő, de nagyon unja és történelmet fog tanulni Bolognában, de más megközelítésben, szeretne doktorálni is belőle. Megdumáltuk, hogy nagyon jó ez a Camino, tele van érdekes emberrel, akikkel ha útközben is, de beszélgetsz pár mondatot és megtudod az ő sztoriját, megtudod miért van itt. Ő csajozik folyamatosan, de nem akar érzelmi kapcsolatot kialakítani, mert megy tovább Tibetbe, Ázsiába, Hong-Kongba Jimmy barátjához, majd elkezdi az olasz életét. Santiago egy nagy érzelmi dózist ad, mert teljesíted a távot és el kell, hogy búcsúzz sok, itt megismert embertől, néhányuk barátod lett az út során.

Na mára ennyi főleg, hogy holnap délelőtt van, ma nem tudom mit csinálok még, vagyis a templomot meg akarom nézni, elmegyünk elvileg pizzázni dél fele, most mosok, de kellene egy beszerző utat is csinálnom. Ja tegnap elfelejtettem betenni a pénzt a dobozba, volt egy ingyenéjszakám, kicsit furdal a lelkiismeretem...

168 (!) euro: 100 euro airbnb, 6 euro reggeli, 9,5 euro sexond breakfast, 8 euro ebédke, 8,5 euro egy kör Kevinékkel, 36 tapas kör Brammel