18. nap - El Burgo Ranero

Ma is jól aludtam, összekészülődtem, feltettem egy-egy compeedet a sarkamon lévő bőrkeményedésre, meg egyet a lila körmömre. Összepakoltam, majd kimentem reggelizni egyet. Nem volt valami nagy étek, csak egy croissant ettem meg ittam narancslé kávét, szeretek veszélyesen élni. Elindultam álmosan következő faluig útközben utolértem Emiliot, majd láttam Jimmyt bicegni a fél botjával, majd rájöttem, hogy ott megy mellette Nicola meg Brandy is, de volt mellettük még egy magas srác, akit nem tudtam hova tenni. Majd megálltak a következő falu előtt és akkor láttam meg, hogy Matyi az tegnapról. Mondom hát te mit keresel itt, azt mondja nem ment el Sahagúnig, mert jó volt a társaság és maradt bulikázni Jimmyvel, Stefanoval meg pár fiatal olasz csajjal. Emilio is utolért minket, így 6-an mentünk tovább, két olasz, egy amerikai, egy hong-kongi meg két magyar.

Sahagún előtt lefotózkodtunk a táv felénél  pedig számításom szerint már tegnap áthaladtunk. Szerintem inkább csak a város akarta magának tudni a címet, ami nem annyira szép, majd meglátjátok. Megálltunk egy kávéra, majd pecsételtünk egyet, aztán továbbálltunk, Nicola és Brandy lemaradt, hárman maradtunk Jimmyvel. Összefutottunk Stefanoval, aki adott egy tippet. Menjünk el az itt lévő nagy templomba, ami csak 5 perc kitérő és ott kapsz igazolást arról, hogy megcsináltad a felét. Mondom lets go. Odaértünk, kaptunk pecsétet, de nem ellenőríztek semmit, kértek 3 eurot, majd tegyük le a táskánkat a tárlatvezetés miatt. Mondjuk nem szeretnénk, erre a nő, de ezt muszáj, mert ez egy vallásos út, a Camino és ez egy templom és köteles vagyok megtekinteni... mondom, köszönöm, majd én eldöntöm. A 3 euróért cserébe kaptunk egy A4-es papírfecnit valami spanyol szöveggel, meg a nevünkkel rákaparva. Én tisztelem a vallásos embereket, tisztelem azokat, akik hisznek valamiben, de azt nagyon utálom, ha elkezdik rámtukmálni. Mármint ez messze nem egy vallásos út már, szerintem a pingvinek több, mint fele egyáltalán nem vallásos és nem ezért vannak itt az emberek, hanem maguk miatt. Matyival jót röhögtünk azon, hogy azt kellett volna mondani, hogy tééényleg ez egy templom, jééé még nem láttunk 135 hasonlót az úton... szépek meg lenyűgöző, hogy a legkisebb falunak is akkora a temploma, mint otthon a debreceni, de attól még nem akarom megnézni az összeset. Szerintem ez nem egy szép gesztus ettől a várostól, túl is van a félúton, le is húzzák az embert, meg bunkók vele.

Ezután elhagytuk a várost, majd Matyi előrement kicsit chillezni, én maradtam Jimmiyvel, sportról beszélgettünk sokat. Aztán én is szerettem volna érezni ezt az egyedül sétálok zenét hallgatva dolgot. Hát basszus nemtudom leírni... bevágtam egy tempot, beraktam nekem tetsző számokat és csak mentem, mentem. Nem történt semmi, de ezt a szabadságot átérezni annyira felemelő volt, hogy táncolni kezdtem közben. Semmi extrát ne képzeljetek, csak egy sima utat fákkal mellette, de annyira felszabadultnak éreztem magam, mint még soha. Mész a semmi kellős közepén, körülötted random emberek, akik ugyanazért vannak itt, de közben nincs semmi kötelezettségünk, csak sétálunk, sétálunk, ha akarunk beszélgetünk, ha akarunk zenét hallgatunk, főzünk együtt, megiszunk egy bort vagy egy sört. Ennyire egyszerű ez a Camino, de közben annyira szabadnak érzed magad ettől, mintha valami drogot szedtél volna be. Csak ez egy 6 héten át tartó trip. Ezt még a maradék pár hétben ki akarom próbálni párszor.

Beértem a következő faluba, ahol bevártam a többieket egy sör mellett. Itt elhagytuk Jimmyt, Matyival tettem meg a hátralévő 8 km-t. Próbáltuk megfejteni ezt a Camino életérzést, szerintem sikerrel, jót beszélgettünk. Beestünk egy donativo szállásra, reggel el ne felejtsek pénzt adni majd. Egy ausztrál házaspár vezeti, akik egyébként csinálják a Caminot, csak itt félbehagyták, hogy önkénteskedjenek egyet 15 napra, majd innen folytatják Santiagoig. Nicoláék is befutottak utánunk egy órával, addig megcsináltam a délután rutint. Majd elmentünk boltba, Nicola főzött megint egy egész jót. Vacsi után még beszélgettünk egy órát az önkéntesekkel, majd elköszöntünk.

Mára ennyit, holnap szerintem majd jövök érdekesebb témákkal, de ma már fél 11 van és még keresnem kellene szállást holnapra Leonba. 36 km innen, hosszú lesz, de okés lesz szerintem.

42 euro: 6,5 euro reggeli, 6,5 euro tízórai, 3 euros átbaszás, 4 euro essör, 15,5 euro vacsi, 6,5 euro üveg bor