9. szakasz - Santo Domingo de la Calzada

Megint aludtam egy jót, lekopogom, lehet kezd elmúlni a kezdeti alvászavar. Felkeltem, összekészülődtem, Nicola írt, hogy ma egy laza napot tartanak, nekem meg mosnom kell, úgyhogy egyedül indultam neki, gondoltam ez is olyan lesz, mint a többi.

Álmosan indultam neki, pedig ettem reggelit, meg ittam egy kávét, de az első kaptató felébresztett, megint sietősebbre vettem a figurát. Aztán utolértem egy baszk srácot (Iñakit, remélem jól értettem a nevét), akivel letoltunk közösen 13 km-t. Sok mindent megtudtam az itteni életről, politikáról, lakhatási helyzetről, ellentétekről. Pl. mondta, hogy itt is problémat okoz a bevándorlás, de azt is mondta, hogy a baszkok, katalánok és a spanyolok közt már a suliban elkezdik gerjeszteni az ellentétet. Baszkoknak, meg a katalánoknak a spanyolok a rossz arcok, a spanyol iskolákban meg a katalán és baszk emberek azok, akiket nem kedvelnek... Nem tudom mi igaz ebből, de biztos van valami alapja.

Aztán elhagytuk egymást, megállt kajálni egyet. Én mentem tovább, de nem sokkal később utolértem Johnt és Tomot. Velük mentem az út hátralévő részén. John egy ír politikus, aki a körzetében elvesztette a választást, előtte tagja volt az ottani parlamentnek. Most nincs munkája, de várja otthon a családja és hétfőn utazik haza, így napi 35 km-t letol, hogy minél többet tudjon teljesíteni. Tomot pedig még Pamplonában ismertem meg, ő vacilált, hogy marad-e itt vagy nem. Az előző szakaszokon valahogy mindig rossz helyen aludt, félúton, így nem sok emberrel találkozott és kicsit most letört volt. Az jó érzés volt, hogy mutattam nekik egy-két technikát, pl. hogyan tudja magát lenyújtani útközben vagy hogyan kell beállítani a hátizsákot. Johnnak fájt a válla, de amikor meghúzta a megfelelő zsinórt, akkor hálálkodott nekem, hogy új ember lett és most le tud még tolni 20-at ma. Beértem a szállásra, kb itt lett meg a 200 km a Caminon. Letoltam a szokásos fürdés-masszázs-nyújtás kombót. Kevin, a svájci srác alszik mellettem. Átmentem a mosodába, majd beültem egy helyre a patata-sör-kv menüre, oda betévedt a koreai csaj, akivel még Pamplona után futottunk össze. Eléggé összejött a társaság itt. Elvileg együtt főzünk majd, este. Visszamentem, áttettem a szárítóba a ruhákat, majd lemostam a cipőmet. 14.30-ra kész voltam mindennel. Lent beraktam egy képet a holnapi szakaszról, Grañon előtt nem tudom mi az a függőleges vonal, biztos csak valami vicc.

Nadir csinált eredeti olasz Carbonarat, én hoztam hozzá a bort. Igazi kis közösségi vacsora volt délután négykor. Befejeztük, aztán kimentünk a városba, és bementünk egy templomba, ahol elő csirkék rohangáltak egy kivilágított vitrinben. EGY TEMPLONBAN CSIRKÉK... Ráadasul a mi alberguénkben tárolják a cserepéldányokat. Van hozzá egy helyi csoda Santo Domingotól, aki felélesztett egy paraszt tányáerjáról tyúkokat. Nem teljesen világos nekem sem a sztori, guglizzatok rá. Felmentünk a toronyba, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, aztán még megittunk egy valamit, és visszamentem a szállásra, ahol megittuk még a maradék bort.

Elég nagy élet lett itt, itt van Jim, Bran, Nicola, Brandy, Nadir, Tom, Emilio, Kevin, egy csomó olasz, a másik holland srác, akinek fáj a térde, ő is befutott, busszal jött ide. De van itt egy ausztrál csaj, mexikói chico, dél-koreaiak, japánok. Az olaszok meg a spanyolok elkezdtek beszélni a mixelt nyelvünk, egyedül maradtam, így feljöttem. Holnap se lesz egy vészes nap, 23 km. Viszont itt horkol egy darab ember, akit mindjárt párnával megfojtok. Na jóéjt.

71 euro: 3,5 reggeli kv croissant, 13 euro szállás, 7 euro mosás szárítás, 11 euro pilgrim menü, 24,5 euro, 5 euro belépő a csirkés templomba, 2 euro kitűző, 5 euro egy kört fizettem