6. szakasz - Los Arcos

Szerintem kiűztem magamból a viharfelhőket a valóságba, mert rongyá áztunk, de a kedvem jó. Végre tudtam aludni egy 8 órát. A piától meg a fáradtságtól kidőltem, nem tudom már hogy, szerintem ma engem hallgattak a többiek. Szerencsére annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem hagytam szene-szarta-széjjel mindent este, így reggel hiába keltem fél 7-kor, reggeli meg a pakolászás nem tartott egy óráig, fél 8 előtt el tudtam indulni.

Az út eleje jó volt, de reggel láttam az előrejelzést, meg a felhők sem igértek sok jót, így készültem a legrosszabbra. Kv-ztam egyet útközben meg ettem egy croissant, megint sokan voltak. Ez a hét még ilyen, Nestor akivel egy szálláson laktunk Pamplonában, csak Logronoig jön, az holnap következik. De beszéltem itt Los Arcosban egy másik spanyollal Valenciából, ők is a feleségével holnap befejezik. A Semana senta miatt az emberek kijönnek, és pár szakaszt így megcsinálgatnak. Hétfőn már szerintem egy 8 ágyas szoba is privát lesz, na jó nem, de tuti kevesebben lesznek.

Felvettem az utazó sebességet és abban a pillanatban elkezdett esni. Egy kis csöpörgéssel indult, aztán esett, majd szakadt végül ömlött. Szerintem egy havi csapadékmennyiség leesett ma. Nagyjából két órán keresztül mentünk így, néha még szembeszél is volt, csak hogy mégjobban élvezzük. Közben emelkedők, lejtők váltották egymást, az ösvények patakokká változtak. Beértem egy kis faluba, ahol megálltam egy boltív alatt többedmagammal, megtöröltem magam, életre keltettem az órámat, mert közben feladat a harcot az elemekkel. Megindultam megint, kicsit alábbhagyott,  de ekkor a kezem kezdett lefagyni. Hozzatok kesztyűt! Bármilyen tavasz is van itt, 4-5 fok volt és a fújó szél melett fáztak a kezeim és a hideg botom is tartanom kellett.

Ha már bot (szépen felvezettem, jár az önpacsi), én pár éve kb. lenéztem azokat, akik bottal túraznak, mert azt gomdoltam, hogy az az öregeknek való. Na a bot jó arra, hogy a lejtőn kicsit tehermentesítsd a térded, meg úgy altalában is jó erre, felfele tudod magad húzni vele, jó a kezeknek, mert nem vizesednek be (nagyon sokszor előfordul, mert csak lóg magad mellett hosszú kilometereken keresztül), mert markolsz valamit folyamat, meg bónusz, sokkal könnyebben tudsz átmenni a sáros latyakon. Nem volt vészes most az úton, sokkal rosszabbra számítottam, de azért jó néhány helyen állt a sár, az út teljes szélessegben 100 méteren keresztül. Na ebben csúszol jobbra balra, mert a bakancsod barazdái megtelnek nagyon hamar sárral, és tükörsima lesz az alja. Ekkor a bottal nagyon szépen meg tudod fogni ezeket a csúszkálásokat, és sokkal gyorsabban ki tudsz jönni az ilyen helyekről. A válladat is tudod vele nyújtani, ha átdobod a fejed felett és keresztbe teszed a kezeiddel meg megfogod. Amikor érzem a vállamat, akkor pár méter nyújtás és jó kilométereken keresztül megint. Tehát összességében nagyon hasznos. Nem mondom, hogy kötelező ide, mert sokan mennek nélküle, de lehet ez is közrejatszik abban, hogy semmi izomláz, semmi térdfajdalom nincsen, amin amúgy nagyon meglepődtem.

Az eső közben elállt, átmentem egy falun, majd következett még egy hosszabb szakasz város vagy falu nélkül. Nekiiramodtam, mert sok volt a teendőm. Először is szállást kellett keresnem, majd mosni meg szárítani voltam kénytelen, zuhany, ivózsák kimosás, teregetés, ezek vártak rám ma délután. Szállást elég jót választottam, van itt minden csak kicsit drága. Össze is kellene pakolnom  mert holnap korábban akarok indulni, hosszabb nap lesz, 30 km-re van Logroño. Holnap csak felöltözöm, szokásos reggeli rutin, aztán indulok is. Ehhez az kell, hogy minden ott legyen, ahol lennie kell.

Írtam a blogot, meg szellőztettem a lábamat és közbe jött az amúgy tökéletes napba egy kis gigszer. A vizes cuccokat meg a merinói pólókat kiraktam száradni, mert itt meg már sütött a nap és direkt megnéztem, hogy kb fél óra pihi után be kell szedni, mert jön egy kis zuhé. Na az nem fél óra volt, hanem 5 perc. De mire kiértem, a házigazda meg a koreai srác, aki első nap óta Marconak hív (sokan így értik a nevemet, de nem akarom már elmagyarázni többször :D), beszedték a cuccokat... mindenki segít mindenkin, ilyen ez a Camino. Ha már merinói, ilyet még nem láttam, inkább nem szagoltam. Tegnap rendesen leizzadtam az emelkedőkön, mert nagy volt az iram és jó volt az idő. Arra számítottam, amikor leveszem nem bírom megszagolni, anniyra izzadságszaga van. Ehelyett dezodor illata volt, így ma is az volt rajtam. Egy ilyen pólót siman hordhatsz 3-4 napon keresztül, ha muszáj. Nagyon gyorsan szárad, a világ legjob találmánya.

Most (fél négy) kimegyek egy sör+patata+kv kombóra. Ezt délben szoktam, de ma előbb el lehetett foglalni a szállást, meg sok volt a teendő.

Visszamentem a szállásra, kicsit nyomkodtam a telómat, megnéztem mi vár rám a következö napokon. Ki-be pakoltuk a ruhákat az eső elől. Kicsit elfáradtam mostanra, de visszajöttem egy paellára. Sajnos az itteni templomba nem jutottam be, bezárt mára, holnap meg korán megyek.

Már azt hittétek, hogy a mai nap unalmas lesz mi? A paella mellé megkaptam Emiliot. Vele együtt aludtunk Pamplonában még, egy ősz olasz faszi, akivel ma az út során kb. négyszer találkoztam. Az alábbi fogyasztásból azt hihetitek, hogy sokat iszom. Lehet, de itt mindenki. Emilio ma 4 pohár bort ivott meg, és ez csak, amit én láttam. De mindenkinél egy pohár vörösbor van, vagy söröznek sokat az emberek. Na éppen eszik, beszélgetünk és hallom, hogy valami morajlik. Mondom hallod, olyan mintha valaki dobolna? Ő nem hall semmit, mondom akkor biztos gondok vannak már nálam. De nem voltak... Egyszer csak a sarkon befordult egy random dobos banda. Mindenki táncolt, tele lett a tér, a kocsma. Az ablakokból lógtak a helyi Mammák. Nem tetszett annyira ez a város vagy falu, kicsit rendezetlen, de ez... hát megint előjött a keddi hangulat. Egyszerűen felfoghatatlan az egész nekem. Lehet másnak nem, mert sokat látnak ilyen random dolgot, de képzeljétek el, hogy mondjuk Hajmáskér (mert kb. akkora ez a település) központi részen egyszercsak megtörténik egy ilyen. Lehet a camino útvonalán van ez (kétlem) vagy a húsvét miatt (ezt is kétlem), lehet az út hátralévő részen nem látok ilyet (ez meg kétlem²), de akkor is megérte, ha nem látok már ilyet. Nem gondoltam, hogy ilyen jó itt az élet. Ezek szerint az emberek munka mellett/után kimennek és jól érzik magukat. Tökéletes volt ez a mai nap, sajnálom, hogy nem tudok ide videot csatolni. Ja Emilio kért még egy bort, én is egy sört, odajött hozzám a svájci srác, akinek sajnos nem tudom a nevét, vele még Zubiriben aludtunk egy helyen. Napok óta csak köszöngetünk egymásnak, a holland sráccal egyetemben, együtt vannak. Ő is elmesélte az élettörténetét. Tavaly Franciaországból indult egyedül, télen, napokig nem látott embert, ezt a Caminot az élethez való visszatérésként használja, mert másfél éve utazik. Ő 20, azaz húsz!!!!44!5 kilót cipel minden nap, mert majd szeretnének kempingezni, ha jobb az idő. Megittunk egy sört és megbeszeltük, hogy holnap úgy is találkozunk. Hazaindultam, aztán beléptem a szobába, ahol már le volt kapcsolva a lámpa (21.00 volt). Hát egy jó 20 percen keresztül baszakodtam, mire elpakoltam mindent a jó sorrendben. Holnap reggel úgy is lesz valami, amit ma nem jól gondoltam. A költségek kúsznak fel, de komyolan mondom nem érdekel, annyira fasza itt megint minden.

71: 3 euro kv+croissant, 1+1 euro kv, 12 euro szállás, 5+5 euro mosás+szárítas, 18,5 bolt, 10 euro kv+patata+sör, 8 euro paella+ vörösbor, 7,5 egyéb piák