4. szakasz - Puente La Reina

Na mielőtt még elfelejtem leírom, mert már hétfő óta a fejemben van a szakaszok alatt, de amikor beérek és elkezdem írni a posztot, akkor nem jut eszembe ez a történelmi tett. Szóval átkeltem a Pireneusokon! Mint anno Hannibál, majd 2000 évvel később Napóleon, 200 évvel később meg Forgács Márton az asztronauta mackójával.

Az este a szokásosan inkább forgolódással telt, mint alvással. Felettem lakott Tom, az angol vega, aki egyébként elég magas, amikor megmozdult, akkor a felső keretet az alsóhoz rögzítő csavarok küzdöttek az életükért, ezt hangos ropogásokkal, recsegésekkel adták a tudtomra. Ez ilyen. Már megtanultam, hogy ide nem aludni jön az ember, az éjszakát valahogy ki kell bekkelni, cserébe a nappalok teljesen kárpótolnak. Felkelés után volt egy minimál reggeli. Az itteni étkezéseket az előző napi vendégek dobják össze, így működik a hely. Utána mindenki elmondta a kamerába a nevét meg a Good morningot a saját nyelvén. Aztán a valenciai olasz nő adogatott körbe egy kis noteszt, amibe azt kérte, írjuk le a thank you-t magyarul, mandarinul, olaszul, baszkul, franciául. Majd beálltunk csoportképre annyiszor, ahány telefon volt, hogy midenkinek meglegyen emlékbe a hely meg az emberek.

Utána elbúcsúztam a néniktől meg a többiektől, néhányukkal találkozom még, a többiekkel viszont nem. Elindultam, ilyenkor mindig bennem van, hogy azt ugye elraktam, ugye nem hagytam ott amazt és szívem szerint végigtúrnám megint a táskát, de nem lehet, menni kell. Kifele gyalogoltunk tömött sorokban, minden 10 méterre jutott egy-egy pingvin, zöld pingvin, piros pingvin, szürke pingvin, kalapos pingvin, zászlós pingvin, botos pingvin, bot nelküli pingvin, pingvin pingvin. Itt igaz az ismerős liverpooli mondás: You never walk alone. Majdnem kiértünk Pamplonából, amikor megláttuk a mai leküzdendő akadályt, egy kb 800 méter magas dombot, de mivel Pamplona is 500 méteren van, ezért nem olyan vészes. 

Elkezdtük a kapaszkodást, felfele útközben volt egy szép kis hegyi falu, ott vettem kv-t banánnal, nem egyszerre toltam be, mert a gyomrom nem az igazi már az eleje óta. Kiértem a faluból és alulról megláttam a hegytetőn lévő vaslemezből kivágott zarándok figurákat. Ezt még a facebook csoportokban sokat láttam, de nem tudtam, hogy ezen a szakaszon lesz. Megörültem és a kv meg ez a ikonikus momentum hajtott felfele. Felértem elég gyorsan, elkezdtem fotózni, selfizni, aztán hallom, hogy valaki kiabál, hogy Marton. Mondom mi a tök. Roncesvallesből az a koreai lány látott meg, akinek tanítgattam az egészségedrét. Nagyon durva, hogy emberek hogyan jegyzik meg a  nevemet, fingom sem volt hogy hívják... de tegnap pl. az ausztrál néni, akinek azóta elfelejtettem a nevét, az első bemutatkozás után tudta hogyan hívnak. Jellemző ez itt. Megcsináltam életünk közös fotóját, alább latható, aztán elindultam lefele. Amikor ezt írtam pont idejött hozzám beszélgetni pár mondatot. Mondta, hogy látszik, nagyon fáradt vagyok és imádkozik értem, hogy tudjak aludni az éjjel, kedves lány.

Lefele út nem volt olyan vészes, mint ahogy beharangozták a nénik előtte. A szakasz hátralévő részén volt még pár szép falvacska, itt már általában kevesebbet fotózom, mert kicsit alábbhagy a kezdeti lendület, már csak megyek és az lebeg előttem, hogy beérjek, így van ez minden nap, az utolsó pár km a leghosszabb, mindegy, hogy 15-t vagy 30-at mész. Beértem a 20 euros szállas tele volt, tudtam, de azert megpróbáltam. Mondjuk nem kellett volna, mert közben páran megelőztek, így nekem a szobában az utolsó ágy jutott, ami természetesen az emeleten van. Mindegy valahol át kellett esnem a tűzkeresztségen. 

Elég gyorsan megy már a délutáni rutin, masszíroztam is, körmöt is vágtam, meg végre kipucoltam a bakancsot és konstatáltam, hogy kezd kilyukadni... Olcsó a szállás, de ez meg is látszik, 12-en vagyunk kb 30 nm-en, viszont minden gond nelkül volt melegvíz. Ezutan kimentem a szokásos kv+sör+tapas kombómra. Valahol majd meg kell állnom, hogy alkoholt igyak, de ez se ma lesz. Ott kinéztem a következő napra a helyemet. 13.00-kor nyit, az én tempómban szerintem nem lesz vele gond, ha mégis, akkor keresek mást vagy továbbmegyek egy faluval. Majd mentem egy kört a városban és egy benzinkúton vettem valami croassaint szerűséget szendvics helyett holnapra. Elkezdtek bezárni a boltok itt. Visszaértem a szállásra és ekkor láttam meg, hogy van két vending machine is tele előre csomagolt szenyókkal...

Kiléptem az ajtón és szembe jött velem Nicola, az olasz srác, akivel egy fakkban voltunk még az első este. Ő mondta, hogy elindul megnézni a várost, meg Jim-éket (hong kongi srácot). Beültünk egy helyre, ahol ettünk 3 fajta tapast, jó volt, meg ittunk egy-egy sört, aztán találkoztunk még Brammel, holland gyerekkel és a folyóparton dumáltunk még egyet. Aztan vissza szállás és most itt fekszem ezen a rohadt vékony ágyon 2 méter magasan, tőlem másfél méterre fél 10-től horkol egy japán gyerek hátonfekve, négyünkre jut két konnektor, de ez a fasz lefoglalta, és kegyesen megengedte, hogy használhatom az övét. Huppog az összes ilyen szar ágy, akárhányszor megfordulsz, ismét jó lesz az este. Na most kicsit elegem van :D. Ma nincs ommm.

41 euro: 9 euro szállás, 10 euro kv+sör+tapas, 4,5 útközben kv+banán, 0,5 euro gépi kv, 7 euro benzinkúti izé, 10 euro közös vacsi