3. szakasz - Pamplona

Az éjszaka viszonylag jó volt, végre tudtam aludni egy keveset. Felkeltem korán, én voltam az első, de az utolsó, aki elhagyta a helyet. Első pár méter kicsit álmosan telt, de utána belelendültem, mai nap végre nem volt szenvedős, jól éreztem magam, lábaim is jól mentek, és nagyon szép volt a táj, remélem a fotók visszaadják valamennyire. A vállam sem fájt, lehet kezd hozzászokni a terheléshez. Útközben megálltam egy kávézónál, ami egy híd meg vízesés után jött, kértem egy kávét és hallgattam, ahogy egy srác játszik a gitárján. Majd a feltehetőleg apja is csatlakozott hozzá, olyan szép volt, meg annyira boldog voltam, hogy majdnem elbőgtem magam, bocs, hogy ilyen érzelgős vagyok, de tényleg annyira gyönyörű a táj, annyira jó itt lenni, különböző emberekkel találkozni, beszélgetni, megtudni miért vannak itt. Nemtom, nekem annyira megtetszett, hogy átmész egy tök szép folyón, egy tök szép hídon, és beülsz egy random helyre egy kávéra, és totál véletlen belebotlasz egy ilyen duóba. Rossz volt otthagyni konkrétan.

Beértem kb. délre a szállás csak egykor nyitott, így beültem egy helyre, ahol ettem egy patata-t. Nagyon jól csinálják ezt a helyiek, ilyen krumplis tojásos cucc, olyan az alakja, mint a pizzanak. Visszamentem háromnegyed fele, akkor már öten vártak. Az appban ez van az első helyen megjelölve Pamplonában, jó szállás. Közben egy holland srác (Bram) elhívott, hogy találkozik a haverjaival, jött velünk a hong-kongi srác is (Jim), aztán leültünk egy helyre, ahol nekem vadidegen emberek rohadt gyorsan beszéltek angolul, kicsit furán éreztem magam, meg kívülállónak, de szép lassan oldódtam, majd pár sörrel később már dumáltam velük, nem vagyok beszédes, beszéltettek, de megértettem magamat. Este még lehet bemegyek velük valahova. Kicsit császkáltam a városban, aztán visszajöttem.

Két idős néni vezeti ezt a helyet, az egyik amerikai a másik meg ausztrál, akik elmondanak mindent. Pl. kérdeztem, hogy holnap hol érdemes megszállni, elmondták töviről hegyire, mit érdemes tudni a következő helyről, úgy törődnek velünk, mint a tanárnénik az osztályukkal. A közös vacsora az első ilyen közösségi élményem. Vadidegenek beszélnek a dolgaikról, érdeklődnek egymás iránt, sok dolgot tudsz meg és te is próbálsz érdekes dolgokat mondani. Például arról beszélgettünk, hogy Ausztrália tele van veszélyes állatokkal és Japánban is vannak, kérdezték tőlem, hogy otthon, Magyarországon van-e ilyen állatfaj, mondtam, hogy a goverment :D. De megtudtam, hogy Dél-Koreában 1 év 6 hónap a kötelező katonaság, vagy mellettem egy vegán brit srác arról mesélt, hogy ő nem teljesen vegán, mert merinói zoknit meg pólót hord. Az is kiderült, hogy Tajvanban is van hasonló El Camino. A vacsi végén lementünk a kápolnába, ugyanis a helynek van saját, privát imahelye, nagyon szép és ott megáldott minket a papbácsi. Az összetétel itt is vegyes, felettem a brit srác alszik, a szobában van meg az említett holland és hong-kongi srácon kívül egy new yorki csaj, akibe a holland srác bele van esve, vagy csak úgy csinál. Van itt egy baszk faszi, egy olasz idősebb ember, meg egy japán csaj, ja meg a dél-koreai 21 éves exkatona. A mellettem lévő szobában két tajvani lány van meg egy valenciai olasz nő a fiával, aki rubik kockát tett ki délután. Elmésltem nekik Rubik Ernő sztoriját. Van még itt két karót nyelt francia, a nő beszél alapszinten angolul, a faszi meg csak franciául. A nő konkrétan kislánynak nevezte az olasz nő fiát...

Zárva ezt a posztot, a mai volt eddig a legjobb nap, szép tájak, könnyű gyaloglás, jó társaság és jó szállás.

57 euro: 1,5 kv, 10,5 kv+sör+patata, 25 euro szállás+vacsi+reggeli, 30 euro kaja+pia