3. nap - utazás a kiindulási pontra

Ma leutazom Saint Jean Pied du Portba, a Pireneusok lábához, de még a francia oldalra. Ez a kis város a kiindulópontja az ún. francia útnak. Ne kérdezzétek miért, 15 km után már a spanyoloknál baktatunk. Ez az egyik legjobban felkapott út. Magyarok viszont inkább a portugál utat szokták megcsinálni, mert ahhoz nem kell ennyi szabadnap.

Az este kicsit katasztrofális volt, nehezen aludtam el, mondjuk nem segített, hogy Bruno, a szállásadó, 11-kor csörgött a tányérokkal, éjfélkor felettem mászkált, ami nem hangzik vészesnek, de én a galéria alatt laktam, a galéria pedig fából volt...

Reggel keltem, aztán kipakolás, majd bepakolás. Most volt először minden a nagy táskában, és most a legnehezebb. Kiléptem a szobaajtón, az öreg reggelizett éppen. Könnyes búcsút vettünk, körüludvaroltuk egymást. Aztán irány az ismeretlen. Jó volt a szállás, bár amit elképzeltem, hogy egy üveg borral kiülök az erkélyre esténként, bámulni az óceánt, az most nem jött össze. Majd legközelebb.

Lementem a partra, végigsétáltam egyszer még utoljára. Elég viharos volt a Vizcayai-öböl, csináltam pár videot. Majd bolt, aztán irány a helyijáratra, ami mint kiderült egy villamosbusz. Gumikerekei vannak, aszfalton megy, de úgy néz ki, mint egy villamos, külön pályája van, járdaszigetei vannak, jelzőlámpái is olyanok, mint a villamosé, meg úgy is csenget. Bayonneba mentem át, onnan indult a vonat SJPdP-ba. Ez a két város kb olyan nagy, mint Palota-Veszprém, csak egybe van nőve. Van külön reptere.

Megérkeztem a bayonne-i vasútállomásra, ahol egyből mosolyt csalt az arcomra, hogy tele van zarándokkal az épület. Mindenkin Osprey zsák, Hoka cipő. Kiírták a vonatot, elindultam a peronra, felszálltam egy kis Desiro féleségre, és azt láttam, hogy csak jönnek és jönnek a pilgrimek (szerintem inkább pingvinek). Tele lett a vonat, vagyunk vagy ötvenen. És ez egy vonat, egy iranyból, és ez még nem a főszezom, bár szerintem közel van hozzá. Végignézve az embereken, én vagyok a legfiatalabb. A jellemző életkor 50 vagy felette.

A vonatút nagyon szép, olyan mint a Cuha völgye, csak itt patak helyett egy folyó rohan mellettünk. Tele van zúgókkal, kanyarokkal, igazi kis hegyi folyam. Közben a pireneusok is kezdi megmutatni magát, félelmetes felnézni pár ilyen csúcsra, néhany veri az ezret. Holnap az egyiket kell megmászni, várom már.

Megérkeztem a szállásra, egy nagyon szimpatikus baszk nő fogadott, aki meghívott egy baszk táncmulattságra, ahol lehet kajálni, meg piálni. Ezután bejöttem a városba, a pilgrim office-ban ki kell váltanom a zarándok útlevelemet. Ittam egy kv+sört. Majd kajálnom kéne valahol.

A pilgrim office-nál volt egy kb 20 perces sor, de minden flottul ment. Megkaptam az útlevelem 2 euroért, meg az első pecsét is belekerült. Az ipse elmagyarázta, hogy mire figyeljek a következő szakaszon. Aztán elköszöntünk egymástól. Lejöttem a vasútra, mert holnap elvileg egy népes magyar kompánia indul útnak, bemutatkozom.

Holnap indulunk, de mindenki a maga útján fogja teljesíteni. Ez erről szól, nem szabad ragaszkodni senkihez, a magad tempojában kell menni. Úgy is lesz egy társaság, akivel kb egyszerre haladsz. Sajnos holnap csak fél 9-kor nyit az első bolt, úgyhogy rohadt drágán vettem szendvicseket meg műzliszeletet meg banánt, mert most két napra kell készülni kaja ügyileg, ugyanis az első szállás közelében, fent a hegyen nincsen bolt. Fent lesz vacsim, de másnap reggelim már nem. Felmásztam a citadellába, meg bementem egy helyes templomba. Este egy ismerőssel beültünk beszélgetni egy helyre, ott ettem egy kis vacsorát, majd hazafele vettük az irányt. Holnap majd együtt nekivágunk életünk eddigi legnagyobb útjának. Azért ez wow. A szállásra érve még lezuhanyoztam, meg fél órán át matekoltam meg logisztikáztam, de holnap reggel csak fel kell öltözni, aztán gyerünk.

71 euro: 4,5 szendvicsek reggel, buszjegy 1,5, kv+bor+sör 17, szendvicsek+fagyi 24, kézműves energiaszelet... 9, 25 euro vacsi+sör