2. szakasz - Zubiri

A mait lehet kicsit rövidebbre fogom, mert az este nem volt valami fényes. Akkor nem voltam mérges, de most kicsit leeresztettem, miután beértem. Kb. talán egy órát aludtam, mert még lámpaoltás előtt valaki beindította a trombitát a mellettünk levő fakkban és fújta egész éjjel. Lenyomott egy műszak üvöltve horkolást ebédszünettel együtt. Esélyed sem volt megelőzni, azaz hogy először te alszol el, és akkor tudsz pihenni, mert még világított a lámpa, amikor elkezdte. Az este a forgolódással, helyezkedéssel, gondolatok elkergetésével telt. Mostanában, ha cikkáznak a fejemben a dolgok és van esély arra, hogy nem tudok elaludni, akkor azt csinálom, hogy ezeket a gondolatokat kiszedem a dobozból és elengedem. Ezt szoktam magamban mondogatni, ha feljön valami, hogy kiürítem a dobozt. Ez többé-kevésbe bevált, csak most az volt a baj, hogy üres volt a doboz, mert nem tudtam semmire sem gondolni, annyira fáradt voltam. Nézegettem az időt, majd már csak hallgattam, hogy dobol a szakadó eső a párkányon, aztán bagolyhuhogás hallatszott.  Egy idő után elengedtem, hogy alszom az éjjel. Nem voltam dühös, úgy látszik ez ilyen. Valamikor fél 6 fele mentem ki, és csináltam azt a nagyon jó képet magamról :D.

A felkelés flottul ment, összekészítettem mindent bepakoltam, elbúcsúztam a fakktársaimtól, aztán elindultam lefele, ahol betömtem egy szenyót, meg adtam egy dán csávónak fájdalomcsillapítót. Utána elindultam, együtt mentünk ezzel a sráccal, beszélgettünk, ki miért van itt, mi a munka stb. Mesélt egy érdekes új pszichológiai megközelítést, amit mindenki el tud sajátítani. Kb az, mint a dobozos, csak ő a rossz gondolatokra használja. Ha jön egy ilyen, akkor el kell hessegetni, ő úgy fogalmazott, hogy le kell szállni a vonatról  és nem elkezdeni belemenni, mert akkor jön a kattogás a dolgokon.

Egyszercsak becsatlakozott hozzánk egy ír lány is, akit szintén a magánéleti problémája hozta ide. Vele is beszélgettünk, jó volt így hármasban slattyogni. Elértünk egy megáradt patakhoz, ahol nem lehetett átkelni az eredeti gázlón, mert ömlött a víz (ja azt elfelejtettem mondani, hogy kb az út feléig szakadt), aztán találtunk egy helyet, ahol egy ág volt keresztbe, igazából az előttünk lévők mutatták meg. Ketten közülünk átmentek segédbot használattal, az én 85+15 kilómat viszont nem bírta el a faág, a közepén kettéreccsent, én meg térdig beleestem a patakba. Beázott a cipőm, örültem nagyon neki :D. Elindult a mai nap is. Ezután valahol egy kaptató közben felbomlott a kompánia, az ír csajjal most egy szálláson vagyunk, mint kiderült. Magamra maradtam és elkezdtem szedni a lábam, mert az volt a tervem, hogy itt a szálláson Zubiriben talán tudok még délután aludni. Kicsit nehezen fogytak a kilométerek, megint elkezdett fájni a vállam, műzliszeletekkel pótoltam az energiát, amit elégettem. Kb két km lehetett hátra, amikor a köztünk és Zubiri közt lévő szintkülönbség miatt, meredeken lejteni kezdett az út, de ilyen borotvaéles, amúgy lecsiszolt köveken kellett lefele menni, amik ráadásul az eső miatt csúsztak is. 4-szer estem majdnem el. Azért ez a 12 kiló nem segíti az egyensúlyozást. Az utolsó piruettet már a faluban tettem, többször a bot segített, hogy nem dobtam egy marha nagy hátast. Beértem a faluba, aztán a szállás kb. 100 méterre volt, át kellett menni egy szép hídon. Én voltam az első a mai nap, aki beért, és nagyon megörültem, mert azt hittem, hogy tudok majd aludni, de sokáig baszakodtam, a zuhanyzáshoz nem vittem be törölközőt és ezt csurom vizesen konstatáltam. Ilyenkor az a legjobb, hogy nem tudsz szólni, hogy édes, dobd már be a törölközőt... Néninek odaadtam a szennyest, aki 4 euroért kimosta, remélem reggelre minden száraz lesz. Nem volt kedvem Pamplonában ezzel baszakodni, mert ott inkább várost néznék. Szóval, addigra megjöttek a szobatársak. Van itt holland, svájci, francia spanyol.

Amúgy beérsz a szállásra, aztán van egy ilyen műtős lepedő, meg párnahuzat. Azt megcsinálod, aztán indulhat a vadászat. A holnapi ruhákat kell kivenni, törölközőt, a neszeszert, papucsot, de ezek nehezebbek, így a táska alján vannak, szóval mindent ki kell szedni. Aztán elmész zuhanyozni, utána bekened esetleg a lábad, visszapakolgatsz, elrendezed az ivózsákot, kirakod a száradni valókat, aztán kaja, és közben írok a családnak, hogy meggyüttem.

Ma még szerintem alszom egyet, aztán bemegyek kajálni. Ja az előző posztot kiegészítettem a kiadásokkal.

Elmentem a szemben lévő kávézóba, ahol majdnem az összes ilyen baszk valamit megkóstoltam. K**** jók, ma megérdemlem, szóval ittam hozzá egy sört, egy bort, mégegy bort, sőt, átmentem a helyi öntödébe, ahol csatlakoztam az olaszokhoz. Ott még két sör, aztán beszéltem coloradoi amerikai nagyival, meg egy thaföldi amerikai anyukával. Utóbbival maradtunk és én sajnos addigra nem nagyon beszéltem már angolul, kicsit fáreg voltam (fáradt+részeg, ha nem tudnátok. Most találtam ki, úgyhogy biztos nem tudjátok :P), de megfejtettük a Camino titkát, ami igazábol az életérzés. Jó itt lenni... ő azt is mondta, hogy amit pl. nekem meg kell tanulnom, hogy ne idegeskedjek minden szarságon. Nevessek inkább magamon, hogy milyen böszme vagyok, hogy majdnem pofára estem. Kérdezte, hogy mennyit mentem ma, mondom 22-t, hát ő 33 km-t, mert eltévedt. Nem a táblák hiánya miatt idegeskedett, hanem csak röhögött magán, hogy milyen béna. A pillanatban elönt a méreg, de csak magaddal teszel rosszat, mert attól pl. nem fogják a kedvemért érdesebbé tenni a sziklákat. Eddig is lejöttek ott több ezren, ezután is lefognak. Nem fogják kitenni a sárga figyelmeztető háromszöget, hogy vigyázz csúszik, oldd meg magad. Ha ellepi az özönvíz a gázlót, akkor ess bele a rohanó patakba, ha kell. És ha beleesel, akkor gyalogolj végig utána beázott cipővel, mert megérdemled. Fasznak nem tudtál átmenni...

Szerintem ez valahol a Camino életérzés, hogy magad vagy, neked kell megoldani mindent és ha így is végigmész, akkor nagyon büszke lehetsz az magadra. A másik lényeget pl. mai nap tökéletesen megmutatta, összehozza a szemetet a szél, de nem tartja sokáig egyben. Itt arra gondolok, hogy nagyon sok nációval találkozol, de mindig a saját utadon mész és nem vársz másra, mert ők sem várnak meg. Mindenki segít mindenkinek, meg a nap végén tök jók a spontán bulik, beszélgetések, de az itt szerzett kapcsolatok nem tartósak. És ezt most ne vegyétek rossz néven, mert soha életemben nem találkoztam ennyi különböző emberrel (amerikai, ír, dán, olasz, spanyol, holland, svájci, francia, spanyol, baszk, dél-koreai, hong-kongi, tajvani stb) 2 nap alatt, de ezek nem hosszútávú barátságok, mert egyszer találkozol egy jó beszélgetésre, aztán elköszönsz, hogy buen camino és többet lehet nem látjátok egymást. A mai költségvetést még ideteszem: 50 euro

15 euro a szállás, 21,5 euro a kávézóban, 10 euro az öntödében, 3,5 euro műzliszeletekre