17. nap - Terradillos de los Templarios

Végre aludtam egy jót, 8 órát, el sem hiszem, annyival más így a világ. 7.30-kor indultam, de nem tudtam hova. A címben említett falu volt a fő célpont, de Sahagún is hívogatott, ami 40 km lett volna mára. Már csak azért is, mert úgy gondoltam, ha ma meghúzom, akkor holnap délelőtt esetleg egy városnézés belefér ott, amíg várok a többiekre. Egyedül indultam, Jimmyvel voltam egy szálláson, de ő elég bicegős volt az elmúlt napokban, úgyhogy előre ment, kb. 5 perccel előbb indult. Ma egész jól bírta, mert csak 27 km-rel később értem utol. Az eleje nagyon unalmas volt, de majdnem mindig együtt sétáltam valakivel. Stefanoval beszélgettem az első par km-en, Szicíliából való, valami online reklám cuccot szeretne majd csinálni remote, ha hazaér, hogy valami hasonló élete legyen így fiatalon, mint most. Az első szakasz egy 17 km-es murvás tök egyenes út volt, gondolhatjátok, mennyire semmi nincs itt. Egy darab kisbuszos emberke adott a friss pingvineknek kávét, meg kaját. Ittam is, ettem is (nem tanultam a tegnapelőttiből, de ma nem volt különösebb baj), egyúttal otthagytam Stefanot, see you soon egy bevett elköszönés és a legtöbb esetben így is van. Majd a következő szakaszon egy gitáros csávó volt az egyedüli attrakció, akinél csak a gitárja és zenélve, énekelve sétálja végig a Caminot. Beértem a következő faluba kb 11-kor, majd ott talákoztam Jimmyvel, akivel beszélgettünk picit, majd megszólított egy random srácot, kérdezte honnan való, és a srác from Hungary, Mátyás.

Szia Matyi, ha esetleg egyszer olvasod ezeket, jó volt együtt menni pár km-t. Na ott leragadtam kb. egy órára, közben befutott Brandy, elment, majd Nicola, ő is távozott, majd mi is felkerekedtünk, 10 km volt a fent említett faluig, együtt mentünk Matyival, dumáltunk, ki hogyan élte meg, kivel találkozott, milyen társaság alakult ki, miért van itt stb. Gyorsan eltelt a hátralévő táv, jó volt végre az anyanyelvemen beszélni, de még mindig nem tudtam, hogy maradok-e... a szálláson volt Bram, aki ma skipelte a szakaszt, mondta, hogy jó volt nézni a buszról, ahogy a sok hülye szenved gyalog :D. Persze talált egy gitárt és improzott. Így érkeztünk meg hárman, mert ugye közben utolértük Jimmyt. Kikértünk pár sört, énekeltünk, hülyéskedtünk, megérkezett Nicola, ő marad, hát mondom szerintem én is, mert még 3 óra lett volna Sahagún és már délután 3 volt. Bementünk, hogy becheckoljunk, erre nincsen szállás. 1 órát söröztem ott a helyen, miközben betelt... mindegy, kértem mégegyet, közben felhívtam a faluban lévő másik albergue-t, van hely, csak vissza kell menni 5 percet. Oké, Matyi továbbment Sahagúnba, Jimmy Moratimosba, ahogy Nicola is. Az itten szállás ismét kicsit túlárazott, de örülök, hogy van egyáltalán helyem, mert egyes források azt mondták, hogy mára 12 km-re lévő Sahagún is tele, míg mások szerint még mindig van hely este 6-kor is. A szobában van egy mexikói nő, egy osztrák faszi, egy brazíliai hölgy, aki kanadában dolgozik, egy srác, aki meg Frómistában segített, amikor nem akarták odaadni a foglalt helyemet. Beszéltek először angolul, majd németül, utána franciául, ott becsatlakoztam, hogy vigyázzanak velem, mert értem mit mondanak :D. Most spanyolul zajlik a beszelgetés.

Egy kicsit visszatérnék a tegnapelőtti áramszünetre, mert most van időm leírni. Minket szerencsére nem annyira érintett, csak ott, hogy majdnem bef**tam. De azért elgondolkodtam rajta útközben főleg úgy, hogy elvileg otthon is volt, legalább is egy random idióta szerint. Az volt a legrosszabb érzés, hogy az is felmerült bennem, hogy így nem tudok hazamenni, mert nincs repülő, rohadt messze van a hazám. Ittragadtam és soha nem fogom megtudni mi történt otthon. Lehet hülyén hangzik, de éppen egyedül gyalogoltam és kicsit magamra maradtam abban a pillanatban, ami amúgy egy örökkévalónak tűnt a bélproblemák miatt :D. Szóval arra gondoltam, hogy mi lehet ez: orosz hekkertámadás, 3 vh. kezdete és a szemeim előtt már láttam is a felszálló vagy becsapódó rakétákat, esetleg egy földönkívüli invázió, akik elöször az áramellátást támadják. A következő gondolatom az volt, hogy van kb. 100-150 eurom cashben és így mi lesz velem meg a világgal, a következő napokban kitör az anarchia, akkor azzal a pénzzel se fogok sokmindent kezdeni. Elég félelmetes ebbe belegondolni, lehet ezek drasztikusan hangzanak és van erre protokollja valószínűleg minden államnak, de azért nem volt megnyugtató a helyzet. Az aggodalom akkor múlt el, amikor láttam, hogy van térerő a telómon és jött egy értesítés a Telextől, hogy Portugáliában szokatlan légköri jelenségre gyanakodnak. Ekkor még mindig azt hittem, hogy érintett egész Európa, mert elment megint a net. Csak órákkal később tudtam meg, hogy otthon minden oké. Azóta amúgy nyugis a helyzet, Frómistában is az volt, a boltokban sor lett, de az étteremek nyitva voltak, a főtéren egy signorina énekelt, az olaszok táncoltak rá, csak az albergue telt meg.

Ja, a mai nap legfontosabb eseményét majdnem kihagytam. Túl vagyok a felén! Jeeeeeee (ha nem számoljuk, hogy még egy 80 km-t hozzáteszek a végén). Nem tudom a pontos pillanatot, mert nagyon sok különbözö táv terjeng. Én ma 777 km-t számoltam manuálisan, az appban 773 van,  hivatalosan asszem 790, a wikin 800 felett, legalább is ezt mondta ma Matyi. A mai napon 394-nél tartunk, de visszamegyek az ágyamba aztán kiszámolom... ja 60 méter híján 394 km. Szóval valószínűleg innen 10 km-re volt a Santiago de Compostelai útnak a fele. Ami nagyjából az a kávézó, ahol találkoztam Matyival. Nem hordozza ezt a nevet az a település, asszem Sahagún büszke erre.

Úgy érzem az eddigi utat, hogy jól. Sok dolog történt velem, de itt vagyok, megoldottam mindent, nagyrészt egyedül. A legtöbb esetben magamra vagyok utalva, hiába vannak társak, azért ez más, mint nekik, mert mi magyarok amúgy meglepően sokan vagyunk, de nem olyan sokan, hogy társaság verődjön össze belőle. Az sem előnyös, hogy "csak" angolul beszélek. A spanyollal sokkal beljebb lennék, mert akkor az olaszokkal is könnyebben szót értenék, akik amúgy eléggé dominálják az egész Caminot. Azt beszéltük Matyival, hogy Közép-Európából nem sokan vannak. Értem, hogy a csehek teljesen ateisták, de én sem azért vagyok itt, mert annyira hinnék Istenben. Nem futottam össze onnan egy emberrel sem. Ami viszont sokkal jobban meglep, hogy lengyelek sincsenek, de egyáltalán... pár szlovénnal meg osztrákkal találkoztam az úton, de szerintem messze abból a régióból mi vagyunk felülreprezentálva. Lehet, csak a magyar hangot hallanám ki, de mivel egyedül megyünk társaságban (remélem értitek :D), ezért nem magyarul beszélünk, így szerintem nem ez a helyzet. Egyszerűen többen vagyunk, mint bármelyik exkomcsi nemzet, de nem a vallás miatt, mert pl. lengyelek sokkal jobban azok. Szerintem belénk van kódolva, ez a versenyzési vágy, ez az ismeretlen meghódítása, mi vagyunk a modern kor legnagyobb vikingjei lakosságarányosan :D.

Ez tökéletes zárszó lett volna, de ezt a következő gondolatot nem tudtam hova beszúrni, talán ez mégjobb lesz. Matyi mondta ma és egyetértek vele, illetve az elején is ezt írtam, hogy nem feltétlen ad a Camino bármire is megoldást, mert sokan jönnek ide valamit keresve, úgy érzik megragadtak valahol az életben, nem tudnak továbblépni. De aztán pl. társaságban gyorsan elrepül a Camino és ott vagy, hogy semmit nem gondolkodtál az egész út során, mert nem is voltál egyedül. A caminon sok mindent tanulhatsz magadról, hogyan boldogulsz egyedül, milyen ember vagy, hova tudod magad tenni egy társaságban, mi az amiben jó vagy rossz vagy. Nem ad az élet nagy kérdéseire válszt, nem fogsz találni a problémáidra megoldást, ugyanazok a dolgok várnak otthon, mint előtte, csak kicsit eltolva időben. DE! valószínűleg több leszel tőle, valamit biztos hazaviszel, amitől jobb ember lehetsz.