15. nap - Frómista

Az éjszaka egész jó volt, fent aludtam megint az emeleten (ma is az jutott). Most itt kilenc múlt, de már kezdődik a ma esti koncert. Ez az ára, ha sokat megy sokáig az ember, elfogynak a lenti helyek. Ma 35 km várt ránk, az órám szerint 38 lett. A szakasz elején öten voltunk, Nadir, Brandy, Nicola, Bram meg én. Gyorsan haladtunk, nem volt megerőltető, beszélgettünk Brammel a magyar pálinkáról, meg hogy miért ilyen mogorva az arcom :D. Mondom ez ilyen otthon, kérdezi miért, hát mondom szerintem történelmi okai vannak, mindig a rossz oldalon állunk... Egyszercsak elértünk egy hatalmas romhoz, ami egyben egy albergue is :O, ahol megbeszéltük jobb, hogy nem újítanak fel minden ilyet, mert akkor elvesztené a misztikusságát. Mi történt, miért lett elhagyatott, vajon régen nagy volt az élet ott, sok volt-e a zarándok? Itt elhagyuk Bramet, mert éppen gitáros performanszot tolt. Ahol talál egy gitárt, nekiáll zenélni.

Nemsokára beértünk Castrojerizbe, ahol ittunk egy kávét meg egy churrozt ettünk. A kávé mellé sokszor iszom narancsdzsúzt, itt nagyon friss, finom narancsból csinálják. Viszont ennek később meglett a böjtje. Elindultunk, én egy darabig Nadirral mentem, majd elváltunk, mert templomokat szerettem volna nézegetni, ő meg csak ide akart érni ma. Csatlakoztam Nicoláékhoz, akikkel együtt mentem egészen sokáig. Először felmentünk egy dombra, ahonnan gyönyörű volt visszanézni, hatalmasnak érződött a mélység alattunk, majd a dombtetőről lefele meglőttem én is a szokásos, ikonikus Caminos képet. Eddig a Pireneusok után talán a Meseta a legszebb.

Lejöttünk, majd megálltunk egy helyen piknikezni a maradék kajából. Itt egy nagyon lazának tűnő, holland csávó árulta a lakókocsijából a cuccokat, rohadt drágán. 6 eurót kért két darab 3 decis alkoholmentes radlerért. Megbeszéltük, hogy valószínűleg illegálisan... számlát nem adott, kézpénzt fogadott el. Nem tudom, ez valahogy rohadtul nem illik ide, hogy egy ilyen random hülyegyerek lehúzza a zarándokokat. Felét kifizettük, de nem tudott mit csinálni.

Itt már kezdett melegedni az idő, de továbbra is sehol semmi, csak búzatáblák, ameddig ellátsz. Beértünk egy faluba, majd utána következett egy rohadt unalmas 8 km-es menet... többiek is el voltak már fáradva, mert én nem beszélek sokat, inkább beszéltetnek, de itt hosszú perceken keresztül csak némán mentünk. Csak a botok csattogását lehetett hallani, meg a táskámnak a nyikorgását, amit Roncesvalles óta hallgatok. Na meg beindult a narancslé kávé kombó is, meg ez a folyamatos rázkódás sem tesz a jót a gyomornak, így elkezdtem puffadni, amitöl folyamatosan dumál a hasam. Na mindegy beértünk nagy nehezen a következő faluba, én csak egy wc-re vágytam. Nicola kért két aqua-t, ami ilyen gatorade féle cucc, én meg bemegyek a toiletbe, csak előtte félrelöktem egy széket. Villany, sehol há gondolom tök jó, kijövök, mondom szeretném használni a wc-t és ekkor mondja a faszi, hogy áramszünet, de mondja, hogy egész Európában (utólag azért az ilyet pofán tudnám verni, mert a következő 6 km azzal telt egyrészt, hogy aggódtam, kitört a 3 világháború, vagy mi a tök, és hogy otthon mindenki rendben van-e, másrészt, próbáltam valahogy elérni, hogy ne robbanjon fel a belem). Mielőtt továbbindultam, kimetünk meginni ezt a löttyöt és imerős arcokba botlottunk: Gaia és Pilar volt ott két masik olasszal. Elkezdtünk volna beszélgetni, mire a hátam mögül magyar hangot hallok. Megfordultam, mondom sziasztok. Két idősebb budapesti férfi itta a sörét, az egyiktől megtudtam, hogy pl. Várpalotán vette a motorját. Ő volt itt 11 éve, azt mondta, sokkal turistásabb lett az egész, nem voltak ilyen sokan, nem voltak csomagküldő szolgáltatások.

Egyszercsak megjelent Nicola (mert közben mindenki eltűnt körülöttem), ök maradnak. Mondom oké, én megyek, mert Nadir nagyon jó fej volt és foglalt szállást. Továbbálltam, de nem lett jobb a helyzet hastájékon, nem kívánom az ilyet senkinek. 6 km-re volt a következő wc, sok zarándok és egy töltésen mentem, a tűző napsütésben. Nagynehezen beértem, Nadir pont meglátott és egyenesbe rakott a szállás felé. Odaértem a szállásra, megint no hablais inglesa, senki. Egy szállásasdó, aki napi szinten találkozik kb. 50-60 zarándokkal, akiknek több, mint fele külföldi... mondom van foglalt helyem. Hát mondják, itt nincsen a nevem, a földszinten aludhatok a földön, ja mert, ami a legszebb sok albergue bezárt az országos áramszünet miatt, ezért ez meg fullon van. Mondom WTF??? Itt konkrétan (most csúnya leszek), belémfagyott a szar. Kérdezték szeretném-e, nekiálltam gondolkodni. Se áram, nem tudom hol van a következő hely net hiányában, nem tudom ott van-e szabad szállás. Kérdeztem, biztos nincs-e ott a nevem, az olasz barátom foglalt nekem, hát itt nincs ilyen név, olaszt meg nem láttak a világháború óta (túlzok, de egy kis szint bele kell vinni a történetbe). Végülis nagy nehezen a nő megemelte az első papírt, ami alatt ott volt, hogy Márton... sűrű bocsánatkerések közepette megkaptam az ágyszámomat. 15 euró, tegnap is annyit fizettem, de ez a hely ahhoz képest egy lepratelep... zuhanyzóban nincs akasztó bent, a wc ajtón nincs zár, vaságyak vannak, ha az alattam lévő faszi megmozdul, én hintázom egy fél percig, nincs konyha, de büfé sincsen a táskámnak nincs sehol sem hely. Katasztrófa. Nem a legrosszabb, de árértékarányban messze az. Puenta el Reinában volt hasonló, de az 6 euró volt... Kb. 6-ra végeztem a dolgaimmal, majd szerettem volna kajálni, de ma zárva volt az összes étterem itt, nem értem miért. Úgyhogy egy rögtönzött vacsit vettem egy kisbolt/cukrászdában. Utána találkoztam Nadirral, meg Jimmyvel és beültünk egy helyre dumálni egyet. Ma viszont fel kellett adnom a tervezett pénteki Leont, mert holnap mosnom kell és időben oda kell érnem. Csak egy 20-as maradt, azt ledarálom 4 óra alatt. Na jó éjszakát kispajtások!

61 euro: 8 euro reggeli, 2 euro adomány, 10,5 euro kv+narancslé+churros, 15 euro szállás, 25,5 euro rögtönzött vacsi