12. szakasz - Burgos

április 26, 2025

Halihó!

Otthon minden rendben? Itt tökéletes az idő egy városnézéshez. Ma pihenünk egyet Burgosban négyen, a két csaj továbbáll ma: Gaia és Pilar (olasz és argentín). A pihenésről jut eszembe, tegnap beszélgettünk Onoval, hogy ő is nekiáll gyalogolni végre és nézegettük az én jegyzetemet, amit megtaláltok az egyik bejegyzésben, de kb. így néz ki:

12. Burgos 22,4             04.25
13. Pihi                           04.26
14. Hornillos del camino 20,8   04.27 vas
15. Castrojeriz 19,9                     04.28

Brandy megjegyezte, ha nem bírja a lába, akkor pl. megállhat félúton, Pihiben. Én mondtam, hogy nem igazán tud ott megállni, mert Pihi az a Rest day magyarul :D. Jót nevettünk.

Visszakanyarodva, tegnapi, tegnapelőtti este jól sikerült, csak egy francia faszi beszélt álmában mellettem, meg a többiek mondták, hogy kijárt cigizni az éjjel. Reggel szokásos keszülődés után elindultunk, elég lassan fogytak a kilométerek, megálltunk sok helyen kávézni, selfizni, pihenni. Láttuk már elég korán a várost, de csak nem akart odaérni hozzánk. Nem bántam amúgy, így is elfáradtam a végére. Csináltunk egy kitérőt Burgos előtt, hogy ne az aszfalton kelljen caplatni, majd beértünk a városba.

Sokszor beszélgettem a többiekkel, Pilarról megtudtam, hogy igazi világpolgár, itt született Spanyolországban, de a szülei argentínok, ott is élt sokat, most Észak-Olaszországban lakik a barátnőjével, Gaiaval, de a Camino után Barcelonában akar letelepedni. Pszichiáter mellesleg és azért jött ide, hogy megtalálja mit szeretne csinálni, újrakezdje valamelyest az életét. Én is elmeséltem a sztorimat neki. De beszélgettem Nicolával sokat, filmekről, moziról, az életről olaszként Lengyelországban. Ott élt sokáig az influenszer barátnőjével, volt egy álma, turistairodát nyit a lengyeleknek olasz túrakra specializálódva, de az élet úgy hozta, hogy ez fel kellett adnia, szétmentek és most újra kell kezdenie mindent.

Végigmentünk egy folyó parton, aztán át egy hídon, még pár száz méter és odaértünk a szállásra. Lepakoltunk, majd a csajok elmentek meglepi szülinapi tortáért, mi meg elmentünk a srácokkal megvenni az egész mercadorét. Hideg tálat csináltunk vacsira a többieknek. Nadir szólt kb. mindenkinek a buliról, 30 emberre számítottunk. Hazaértünk, nekiálltunk szeletelgetni, előkészülni. Szép lassan elkezdtek csordogálni az emberek, először Saki (japán művész) jelent meg. A caminon rajzolgat, de valami eszméletlen jókat csinál. Meglát egy boltívet és megáll lerajzolni és odaképzel egy nőt például, de brutálisan jól csinálja. Utána megjelent Nuria, aki ma fejezi be a Caminot, holnap megy haza Barcelonába. Ő elhozta a barátnőjét, Silviát, aki itt él, 100 méterre a szállásunktól. Ők elkezdtek boroskólát inni, és mesélte, hogy az itteni fiatalok nem tudnak bemenni a bárokba és ott megvenni a drága piát, ezért az utcán leóznak. Hát mondom ez rohadt ismerős, ugyanezt csináltuk mi is 16 évesen :D.

Utánuk jött pár koreai, Ozh-zal egyetemben, majd olaszok sokan, Emilio is. Kevin is megjelent, ő ma már úton van megint Onoval. Vele beszélgettem sokat, lehet mégis elmegyek Finisterrába, az plusz 100 km Santiagotól, ehhez az kell, hogy a Leonig levő utat 9 helyett 6 nap alatt csináljam meg. Kemény lesz, de megcsinálható. Jimmy is befutott, majd Bran is, még egy csomó olasz, utána Ono is. Nagy volt a hangulat, olaszok tényleg nagyon hangosak, ha összejönnek. Ment a Lasciatemi cantare, a happy birthday végtelenítve. Nagyon örültem, hogy itt lehetek, de egyben kicsit szomorú is voltam, mert sok emberrel nem találkozom már. Néhányan abbahagyják, néhányan nem tartanak pihenő napot, de Saki peldául lemegy Madridba innen, majd visszajön pár nap múlva és folytatja a Caminot.

Elkezdtek szivárogni elfele az emberek, mindekitől elbúcsúztunk egyesével, többek közt Diegotól is, akinek holnap ment volna haza a repülője Mexikóba, de nagyon gondolkodott rajta, hogy marad és elcseréli a repjegyét későbbre, hogy tudja folytatni. Ma reggel lementünk egy kávéért, ahol tök véletlen összefutottunk Nuriával meg Sylviával és ők mondták, hogy marad. Tökre megörültem neki. Összapakoltunk, majd alvás. Jó kis buli volt, mondtam is Nadirnak, hogy az ittlévők közül valószínűleg csak ő mondhatja el, hogy ilyen random társasaggal ünnepelhette a 30. szülinapját, akik 10 napja ismerik egymást.

100 euro: 8,5 euro kv+narancslé, 4 euro reggeli, 37,5 euro bevásárlás, 50 euro szállás