11. szakasz - Áges

A tegnapi este nem indult fényesen. A finn szendvics felváltva horkolt, fingott, mocorgott. Amikor az egyik befejezte, a másik elkezdte. Egy örökös körforgássá kezdett alakulni az éjszaka, de szerencsére el tudtam aludni, az órám szerint kiválót aludtam, azért szerintem messze volt az igaszságtól, de a helyzethez képest tényleg jó volt az éjjel. Reggel keltem, de ráértem, mert a többiekkel indultam el, kényelmesen megreggeliztem, elvégeztem a szokásos dolgokat (pezsi tabi, multi, magnézium, fogmosás, aztán vizestömlő megtöltés és bepakolás).

Fél 8 után indultunk, de mégegy szelfi, még egy kávé. 8 lett belőle, aztán utána sem siettünk, Nadir kérdezte van-e helyem. Mondtam nincsen, de csak lesz. Tosantosban egy horda pingvin volt, meg az úton is mindenhol ismerőssel találkoztunk. Kicsit berezeltem, hogy nem lesz hely, így elindultam a magam tempojában. Így utólag úgy érzem jól tettem, sajnos Nadirnak meg a hölgy kompániájának valószínűleg nem marad hely. Azért ezt nem nagyon gondoltuk volna... De sajnos ebben a faluban van 80 ágy kb. és ebből a legjobbra értékelt albergue a mai napon nincs nyitva, de ezt nem írják sehol. Annyit lehet megtudni online, hogy nem lehet foglalni, de ez igaz az összes olyan alberguera, ami csak pilgrimeket fogad. Szóval ez az albergue a maga 22 helyével nincs nyitva és ezt csak akkor tudod meg, amikor elmész mellette.

Sok falun mentünk ma keresztül, de volt egy elég hosszú, 12 km-es szakasz, ahol nem volt semmi, csak egy bazi széles döngölt földút. Ma amúgy kb 50%-ban megint 1000 méter fölött voltunk. Logroñotól folyamatosan emelkedett az út tegnap 800-an aludtunk és felmentünk ma 1200-ra. Ebből az ég világon semmit nem érzékeltem, olyan volt mintha 100 méteren császkálnánk. Sok embert hagytam le, kb. 30-at, köztük Emiliot, Nuriat (barcelonai nő), Hemminget (az ipse, aki Frankfurtból indult). Mindenkivel beszélgettem egy picit, de mondták, hogy rohanjak tovább. Az utolsó pár km már fájt, de beértem. Ugye az első albergue zárva volt, a másodikban nem volt recepció, meg amúgy is a bookingon nem lehetett volna oda foglalni, így bementem a harmadikba, ami a legrosszabbra értékelt. Hát nem véletlen. A szállás jó, de itt megint senki nem beszél angolul, bunkó a személyzet, a mirelit paellámra meg kb 20 perce várok, ami amúgy valszeg szar lesz (Oz mondta most nemrég...). Megjött közben Emilio, aki kiröhögött a sör, capuccino kombinació láttán, vele Nuria. Utánuk a négyesfogat, szlovénok ketten, 3 dél-koreai, de van fent most egy csomó francia is, nemtudom honnan kerültek elő.

Kezdem érezni a sarkam, valószínűleg maradok még egy napot Burgosban és nem tartok tovább Kevinékkel. Főleg ő az első nap Burgos után 30-at akar menni. Mindenki már Burgost várja, holnap megérkezünk végre. Kicsit több, mint a harmadát teljesítjük addigra.

Közben beért Nicola és Brandy, de rossz hónapra foglaltak a másik helyen, így jöttek fel hozzánk, már csak négy hely maradt, jött még egy koreai csaj, aztán beértek Nadirék is, az utolsó 3 helyet pont el tudták foglalni. Teljes lett a csapat megint.

Lementünk kajálni, de beültünk egy nagyon mogorva bácsihoz, majd Nicola megnézte, a sarkon levő, jobb értékelésű helyet, fél óra múlva nyitott. A bácsi közben kijött és kb. 10-szer mondtam neki, hogy sorry vagy pardón, ő csak terített tovább, pedig a fejétől 10 centire hangosan beszéltem hozzá, rám sem nézett. Nem érdekelte, aztán jött Nicola, hogy csak beber (iszunk egy sört), sértődötten visszavitte az étkészletet, majd nem akart odajönni hozzánk, amikor bementünk, akkor kiküldött, hogy momento. Na mindegy, felálltunk, otthagytuk a francba, a szálláson megittunk egy sört, aztán lementünk erre a hambis helyre, ahol talán életem legjobb hambiját ettem, egy 50 fős kis községben. Oké, hogy camino, de otthon a kéktúrán bezárt kocsmákat, éttermeket találsz majdnem minden kis faluban. A kajálás nagyon csaladi volt, mindneki adott kostolót másiknak az öveből, desszertet is hármat rendeltünk és mindenki csipegetett belőlük. Társult még két olasz csávó, mondtam a többieknek, hogy örülök, hogy itt van egy amerikai csaj ilyenkor, mert ketten nem értjük mi van :D.

Kicsit most egyedül érzem magam, vagyis inkább ilyen pótkeréknek, mert nagyon rendesek velem a srácok, érdeklődők, de akkor is egyedüli magyarként nehéz. Úgy érzem néha jó lenne, ha valakihez tudnék beszélni itt a társaságban az anyanyelvemen. Mindenki más tud, mert nagyon sok az angol anyanyelvű, az olasz, dél koreai, francia, stb. akik meg kevesebben vannak, ők nem egyedül érkeztek (szlovénok, finnek, osztrákok). Ma a fáradtságtól, pl. magyarul beszéltem a többiekhez :D. Valószínűleg a fizikailag nehezebb napok után jönnek a holtpontok érzelmileg is, de másnapra el szokott múlni.

72 euro: 3,5 euro reggeli, 15 euro szállás, 15,5 euro pilgrim menü, 8 euro egy kör pia, 30 euro hambi