10. szakasz - Belorado

Korán keltem, 5.30-kor, fél 7-kor már úton voltam. Nem volt amúgy rossz az éjszaka, tudtam aludni viszonylag többet. A mai nap nem ígerkezett nehéznek, 23 km, 300 m szinttel benne, mondjuk attól a függőleges vonaltól féltem. 2-3 km után utolértem két koreai csajt, az egyik a régi ismerős, a másik pedig egy új arc volt (Oz és Annie azt hiszem az amerikai nevük). Kölcsönösen megbeszéltük milyen egymás országa, Koreát nagyon dícsérték, lehet egyszer érdemes lenne odalátogatnom. Aztán az első faluban szétváltunk, én ittam egy kávét, ők továbbmentek, egy várossal arrébb fognak lakni, hogy holnap ne kelljen annyit menniük. Kikértem a kávémat, mire megjelent a szomszédom Kevin. Megittuk és elindultunk. Kevinnek van egy nagyon odabaszós menetelése, alig bírtam tartani a lépést vele, pedig ő 20 kilót cipel a hátán.

Munkáról beszéltünk sokat, ő is Solidworksben dolgozik, csak ő térdprotézist tervez, műholdat tervez (2-3 általa tervezett műhold most is a fejünk felett kering). Azt mondta nagyon élvezte, tenni akart valamit az emberiségért, de amikor azt látta, hogy a tulajdonos 80 %-os profittal akarja eladni az általa tervezett dolgot azért, hogy vehessen még egy jachtot, akkor elege lett és felállt. Másfél éve kilépett, jól keresett, utazott mindenfele, Peruban volt sokat, ahol az addigi mérnöki szemléletet, a csak a tudományban hiszek dolgot felváltotta egy spirituálisabb látásmód, mert sok ilyen élménye volt ottani sámánokkal. Mostmár tarot kártyából jósol és úgy gondolja, hogy ezen az úton különösen erős valamiféle mozgató erő, energia (nem isten, meg nem a vallás), mert a zarándokok 99 % jó, tisztességes ember, akik adnak valamit az útnak. Viszonzásul az út is visszaad valamit zarándokoknak. Ő két ilyen példát említett, ami vele történt meg, az egyik, hogy a barátjának (Ono asszem) fáj a lába, ide is busszal jött, de Zubiri után, a kávézóban, ahol kirázott a hideg a flamencotól, ott hevert két túrabot, láthatóan gazda nélkül, valaki otthagyta. De azt mondta olyan volt, mintha a camino tudatalatt jelezte volna a  vándorral, hogy másnak nagyobb szüksége van erre. A másik meg kapott 40 frankot egy vadidegen amerikai nőtől, mert a nő férje euro helyett azt váltott és így az első arrajáró svájci embernek adta. Ő kicsit lowcostban tolja, mert hiába a kimagasló svájci fizu, kezd elfogyni másfél év utazgatás után.

Közben átléptünk La Rioja tartományból Castillia y Leon tartományba, ami a legnagyobb a caminon, elvileg egészen május 13-ig itt leszek. A függőleges falat is leküzdöttük, amit még meredeknek sem igazán neveznék. Majd már a vége felé útjára engedtem, mondom nekem ez már kicsit sok. Követtem, de egyre távolabbról, majd ő megállt egy cigire, én meg elmentem mellette. Az utolsó 7 km egy autóút mellett vezetett, tegnapelőtt is volt egy hasonló rész, nem annyira értem ezt a vonalvezetést. Beértem Beloradoba, ahol ismerős arcokat láttam egy templom előtt, Oro is itt volt, majd mögöttem kb. egy perccel megérkezett Kevin is. Így nem volt választásom itt maradtam, kicsit lerobbantabb, vagy 60 fokos vagy 10 fokos a víz a zuhanyzóban, 8-10 euro, a másik helyen medence van 16 euroért.

Majd leültem egy finn faszi mellé beszelgetni. Mint kiderült tiszteletbeli finn leszek ma este, mert hármójuk közé kerültem. Ők csak Burgosig mennek, képek közt láthatjátok mennyi van még addig :P. Lezuhiztam, lenyújtottam, aztán kimentem a városba egy pilgrim menüre. Visszamentem, közben a négyesfogat (mexikói-japán-dél-koreai-baszk) is megérkezett, majd Brandy és Nicola is idetévedt.

Kevin meghívott mindenkit egy italra a szomszádos étteremben, azt mondta nem az ő érdeme ez a 40 frank azért, csak mert ott született. Elbeszélgettünk, Kevin mesélt legtöbbet az ecuadori elvonulásáról. Aztán visszamentem, Nicoláék megint főztek, meghívtak rá, cserébe én mosogattam. Beszélgettem egy wisconsini faszival, megtudtam, hogy átbuszozik Burgosig es onnan folytatja, mert van foglalt repjegye május 21-re vissza Chicagoba. Szerintem mosolygott a kiejtésemen, meg hogy nem tudok angolul. Viszont elengedtem és merek beszélni, bármennyire is rosszul beszélem a nyelvet. Egyrészt nem akarok egyedül a sarokban kuksolni és irogatni a blogomat, másrészt meg én tudok az ő nyelvén, de ő soha nem fog tudni egy szót sem az enyémen. Amúgy lehet nem ezen mosolygott, a legtöbb angol, amerikai, ausztrál szerintem értékeli ezt. Holnap egy hosszabb nap vár ránk, Agésbe megyünk kicsit hegyet is mászunk, megint magasabban leszünk, mint Magyarország. 

Viszont lassan választás elé kerülök. Vagy nem csinálok pihenőt Burgosban és továbbmegyek Kevinnel és Onoval, utóbbi valszeg Burgos után megpróbál megint gyalogolni vagy pénteki partyt kipihenem és a többiekkel együtt maradok egy napot Burgosban. Ezért rossz ez az ismerkedés itt, mert könnyen egyik napról a masikra el kell búcsúznod.

28: 5,5 reggeli kv és croissant, 10 euro a szállás, 10 euro pilgrim menü, 2,5 euro vacsi