Epilógus
Kedves Naplóm! Ezzel a bejegyzéssel zárom az utamat, holott több, mint egy hónapja itthon vagyok és visszakerültem a napi mókuskerékbe szinte azonnal. A hazautam kicsit kacifántos volt, na nem annyira, mint a kiút. Azt múltkor kerestem vissza az emlékeimben és így nézett ki: autó-vonat-metro-reptéri busz- repülő-metro-tgv-vonat-helyijárat. Hazafele meg metro-repülő-flixbus-éjszakai busz 1-éjszakai busz 2-vonat-kocsi. A probléma ott volt, hogy Portóban elkaptam egy jó kis hasmenést, ami egy hétig tartott. Nem vagyok vallásos, de valamihez fohászkodtam, hogy a repülőn vagy a buszon ne kelljen fél óránként wc-re ülnöm. Be is jött, a repülés előtt és után folyt belőlem, de közben nem. Amúgy is elég viszontagságos volt az út, mert este 7-kor indult a repülő, Bécsbe 11-ré értem, vasárnap éjjel 1-kor ment a flixbus Pestre, majd onnan 4-kor indult le vonat Fehérvárra, ahonnan a húgom vitt haza. Aludtam egyet, aztán hétfőn már munka. Ezt a Caminon mondtam pár embernek, akik nagyjából undorodtak...
